1999 óta működik Budapesten a Határok nélkül vitaklub, amit 2011 márciusában az ELTE Új– és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékére támaszkodva, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Corvinus munkájára is számítva Aspektus néven átalakítottunk.
A www.aspektus.eu oldalon a Rólunk kategóriába igyekeztünk jól követhetően összesűríteni, amit kezdeményezésünkről megtudhatsz, míg az Aspektus Főoldal-án a legaktuálisabb beszámolókat adjuk közre. Ez azt is jelenti, hogy ez az oldal folyamatosan frissül. Ugyanez mondható el facebookos profiljainkról is, amelyekből összesen kettő van.
Az Új Aspektus a korábbi oldalunk, míg az Aspektus a későbbi, de mindkettőt megőrizzük. Az információkat elsőként ide a honlapra, a www.aspektus.eu oldalra töltjük fel, utána az Aspektus FB-oldalra és innen szoktuk megosztani személyesen. Nektek is ezt javasoljuk, és mivel a szervezetek oldalait a FB üzemeltetői korlátozzák, úgy lehet őket minél több ember számára ismertté tenni, ha a személyes oldalatokon megosztjátok!
2014-ben indítottuk el az első világháborúhoz kapcsolódóan a Száz év tükrében az erőszak 1914–2014 rendezvénysorozatot, amelynek a célja az, hogy az ugyanilyen nevű, történelmi ismeretterjesztő klip- és kisfilmvetélkedőt népszerűsítse. 4–5 perces klipekkel, kisfilmekkel lehet pályázni, a www.aspektus.eu oldalon nemcsak magyarul, hanem angolul is megtalálhatók a vetélkedő egyszerűsített feltételei. A pályázat határideje: 2014. október 20.
Fordulhatsz segítségért a saját tanárodhoz, de az alábbi, a vetélkedő feltételrendszerét kidolgozó tanárokhoz és a témafelelőshöz is:
Összefoglalóik:
LADOS BALÁZS
Földrajz-történelem szakos tanárként tizenöt éve tanítok a Szent Margit Gimnáziumban. Iskolánkban a diákönkormányzat és a magyar-magyar kapcsolatok munkájáért vagyok felelős. Felvidékiekkel, kárpátaljaiakkal, erdélyiekkel és délvidékiekkel tartjuk a kapcsolatot, évente van diákcsere, egyúttal én felelek a Rákóczi Szövetségben a határon túli diákséták lebonyolításáért. Mindemellett idegenvezetőként segítem a Kárpáteurópa és a Hon Tours Utazási Iroda munkáját.
Feleségem szintén tanár és igazgatóhelyettes a Domokos Pál Péter iskolában. Három gyermekünk van.
BUKODI ISTVÁN
Én ugyan nem emlékszem rá, de tanáraim állítása szerint már az általános iskola padját koptatva eldöntöttem, hogy tanár leszek. Igaz, volt, aki kételkedett benne: kedves magyartanárom közéjük tartozott. Kolozsi Edit tanárnő kijelentette, minthogy kezdetben dadogtam: soha nem lesz belőlem tanár.
Szerencsére nem lett igaza! Végül Szegeden elvégeztem a földrajz-történelem szakot, ahonnan a gyulai Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumba kerülhettem. Jelenleg is itt próbálom a történelem és földrajz szépségeivel megismertetni az ifjabb nemzedéket, igyekezve leküzdeni e törekvésemmel szembeni ellenállásukat. Hogy mekkora sikerrel? Tőlük kell megkérdezni. Közben igyekszem magam is bővíteni tudásomat. Az Országos Honismereti Szövetség ifjúsági konferenciáin vagy a temesvári Szórvány Alapítvány határokon átívelő „Promined” Projektje (Nagyvárosok helytörténeti kronológiája) mellett a Rákóczi Szövetség munkájában is részt vállalok.
Emellett nem hanyagolhatom el a három kisgyermekemet sem, akik az életem részei és igen sok örömet jelentenek.
SZÁRAY MIKLÓS
Hétéves korom óta mostanáig, immár ötvenhárom éve folyamatosan iskolába járok, s ez azért volt elviselhető számomra, mert alapvetően a történelem körül forgott iskolai életem. Hogy ennek mi lehet az oka? Nagyon jó tanáraim például, mint Harkay tanár úr az Apáczaiban. Alapvetően sokkal inkább annak köszönhető a történelem iránti érzékenységem, hogy a szó szoros értelmében együtt éltem nemcsak szüleimmel, hanem nagyszüleimmel is. Az esti beszélgetések és a hosszú vasárnapi ebédek az egész XX. századot idézték fel rendkívüli részletességgel: nagyszüleim az első, szüleim a második világháborúban lévén fiatalok a háborúk, Trianon napi téma volt otthon. Nemcsak a front, a menekülés, hanem a hadifogság és a hasonlók. Az iskolában tanultak a történteket csak más megvilágításba helyezték. Megvolt a maga bája a világ „kettős”-ségének: nem tiltotta ugyan, de a rendszer nem szerette a másik változatot. Ezt az Apáczaiban eltöltött évek is megerősítik: azzal könnyű haladni az órákon, akiben benne rejlik a családja által megélt történelem.
HUTVÁGNERNÉ RÓTH ÉVA
Olyan családból származom, ahol mindenki tanár, én éppen ezért nem akartam az lenni. De így, visszatekintve bizonyítottnak tűnik, hogy mindenkinek megvan a maga sorsa – az enyém a tanárság. Az ország keleti feléből indulva a nyugatiba Debrecenből Pápára jutottam, hogy aztán középen, Dunaújvárosban kössek ki.
Az iskola olyan hely, ami alkalmat ad az embernek – a tanárnak a diákokkal együttműködve –különféle lehetőségeket kipróbálni. Tantárgyaimhoz, a magyar és történelem tanításához kapcsolódóan ezért teremtettem meg egy drámatagozatot, és most a humán tagozat működtetésének kialakításakor igyekszem minél több tudással felvértezni diákjaimat.
Nemcsak tanórán, hanem azon kívül is, így több tanulási segédkönyv megírásában is részt vettem. A Gyakoroljunk az érettségire 1. és 2 kötetét Szücsné Dr. Harkó Enikővel közösen írtuk meg.
Boldog voltam, amikor 2009-ben a magyar köztársasági ezüst érdemkereszttel, majd 2014-ben a Bonus bona tehetséggondozásért díjjal tüntettek ki, mert megerősített abban, hogy mégiscsak jó pályára léptem, hiába tiltakoztam kezdetben ellene.
GECSE GÉZA
Tizenkét éves voltam, amikor a nagymamám megfenyegetett, hogy a fejemre borítja a levest, ha nem eszem meg. „Úgysem mered megtenni!” – vágtam rá. És ekkor kiderült, hogy – tévedtem. Azóta próbálok óvatosabb lenni, de nem mindig sikerül.
Üdvözöl az Aspektus témafelelőse: Gecse Géza