2019. november 8-án a Parlament Delegációs Termében tudósok, politológusok és diplomaták emlékeztek a 200 éve született Reguly Antalra.
Magyarországon elsőként használta a fényképezést a néprajzi terepmunkában! Hogy a zirci ciszterci apátság ügyvédjének fiából hogyan lett aztán mégis nyelvész-térképész-néprajzkutató antropológus magyar tudós az 1839-et követő nyolc esztendőben, azt Reguly Antalról 2019. november 8-án megtudhattuk a Parlament Delegációs termében!
A Fiumei Úti Sírkertben 39 évesen eltemetett magyar tudós ugyanis 1819. július 11-én, vagyis 200 esztendeje született Zircen és a mostani parlamenti tanácskozás a Reguly-emlékév kiemelt rendezvénye volt.
Az Interparlamentáris Unió Magyar–Finnugor Baráti Tagozata, a Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete, a Magyar–Orosz Művelődési és Baráti Társaság, a Magyar–Finn Társaság, a Magyar–Észt Társaság, a Reguly Társaság és a zirci székhelyű Reguly Antal Múzeum közös szervezésében tartott megemlékezésen Rubovszky Éva, a Nemzetek Háza és a Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezetének elnöke, elsőként L. Simon Lászlót kérte szólásra, aki elmondta, hogy – idézem – „Megtisztelő, hogy a magyar országgyűlési képviselők nevében köszönthetem Önöket, akik tanácskozás formájában emlékeznek meg arról a rövid ideig élt, fiatal tudósról, akinek életútja a bizonyság rá, hogy mi mindent lehetett megtenni jóval kezdetlegesebb körülmények között, mint ma!
Egy egészen fantasztikus életút ez, mind a nyelvészet, mind pedig a földrajztudomány tekintetében és ezért nemcsak a magyar nemzeti közösség lehet Reguly Antalra méltán büszke, hanem mindazon népek, amelyek költészetét összegyűjtötte, kultúráját közelebb hozta, és ezzel lehetővé tette, hogy a világ megismerje ezeket a csodákat! L. Simon László, a Parlament Kulturális Bizottságának alelnöke, az Interparlamentáris Unió Magyar-Finnugor Baráti Tagozatának tagja azzal folytatta ezt követően mondandóját, hogy szerencséjének tekinti, hogy az egyetemen végül magyar szakot végezhetett, ahol kiváló oktatói voltak! Ő úgy látja – mondta, hogy: Magyarországon sajnos már nagyon régóta olyan érzelmi viták folynak a finnugor eredettel kapcsolatban, amelyek nélkülözik a tudományos szempontokat, amelyeket egy normálisan képzett bölcsész egyetemi tanulmányai során megtanulhat! Nem győzöm hangsúlyozni – fogalmazott a Parlament Kulturális Bizottságának alelnöke –, hogy nem genetikai problémákról, hanem nyelvészeti kérdésekről beszélünk! Ez a különbségtétel azért is fontos, mert vannak olyan népek, mint például a bolgárok, amelyek genetikai állományukat tekintve bár a szlávoktól igen távol állnak, de miután történelmük során igen korán egy nyelvcserén mentek keresztül, senki sem kételkedik abban, hogy ne szlávok lennének! De vannak más népek is – folytatta L. Simon László –, amelyek léte bizonyítja, hogy nem feltétlenül van kapcsolat a genetikai származás és a nyelvi eredet között!
A mi nemzetünk esetében erről azért is értelmetlen vitatkozni, mert nincs még egy nép, amely ezer éves története során annyi sorsfordító tragédiát élt volna meg, mint amennyit mi, amelyek mindegyikének genetikai következménye is volt! Nem sokkal a honfoglalást követően például újabb vándorló sztyeppei népeket fogadtunk be, gondoljunk csak a kunokra és a jászokra! Ezt követően a tatárjárás vitt végbe mérhetetlen pusztítást a XIII. század elején, majd a török 150 éves itt léte és uralma, valamint a németek török utáni betelepítése, amely a szókészletünkre is hatott! De a jelentős számú zsidó népesség betelepüléséről sem feledkezhetünk meg, gondoljunk csak Nagy Lajos királyunk törvényeire!
Bár államiságunk immár több mint ezer éves, de mostani gazdasági, politikai, társadalmi céljaink szempontjából sem mondhatunk le, vagy ha úgy tetszik, nem hagyhatjuk veszendőbe menni a nyelvből következő rokonság előnyeit a finn, az észt és az orosz kapcsolatrendszerünkben – fogalmazott a Parlament Kulturális Bizottságának alelnöke, aki nem feledkezett el arra is felhívni a figyelmet, hogy a magyar írók magas színvonalon tolmácsolták a rokon népek kultúráját és ő maga is számtalan finnugor írókongresszus vendégeként tanúja lehetett annak, hogy a mordvinoktól a komikon át egészen a marikig hány nép értékeli nagyra azt a tevékenységet, amelyet a magyar tudósok – köztük Reguly Antal is – a finnugor világnak adott. Készítettem egy rövid interjút is L. Simon Lászlóval – kattintással:
https://www.youtube.com/watch?v=0v0OhXGk1jQ(külső hivatkozás)
Rubovszky Éva ezt követően Valerij Petrovics Markovnak, a Finnugor Népek Világkongresszusa komi nemzetiségű alapító elnökének adta át a szót. Markov úr az 1992-ben alakult szervezet sikerében és az uráli népek öntudatra ébredésében kiemelkedő szerepet játszott, ám mivel az Orosz Parlament Felsőházának isa tagja, az oroszországi törvényi szabályozás immár kizárta annak a lehetőségét, hogy ezt a funkciót is betöltse, ezért 2016-ban le kellett köszönnie a szervezet elnöki posztjáról, de a tiszteletbeli elnöki címet elfogadhatta.
Valerij Petrovics Markov a következő szavakkal indította előadását: „Megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Parlament e díszes termében beszélhetek a nyelvrokonokról, a finnugorokról.” Majd az Orosz Felsőház Kulturális, Tudományos és Oktatási Bizottsága elnöke üdvözletének az átadásával folytatta hozzászólását, amelyben kiemelte, hogy „Reguly Antalnak még diákkorában szöget ütött a fejébe, hogy a magyarok a környező népekhez képest mennyire mások, aminek döntő szerepe volt végül abban, hogy előbb 1843-ban Stockholmban, majd a finn területeken járva kezdte el tanulmányozni az északi nyelveket, főként a finnt és a lappot, de csak Szentpéterváron, a hanti nyelvet elsajátítva jutott arra a következtetésre, hogy fel is kell keresni azokat a területeket, ahol a rokon nyelveket beszélik!
El is indult, és az Urál északi térségébe vezető útja során a marikat, mordvinokat és az udmurtokat is felkereste! A manysik és a hantik nyelvének és lakóhelyének a feltérképezése volt, amivel a tudománynak a legnagyobb szolgálatot tette! Úttalan utakon másfél év alatt 5 500 kilométert tett meg, ami mai körülmények között is embert próbáló feladat lett volna! Ennek eredménye az a földrajzi és néprajzi térkép, amelyen az Urál hegység északi részét ábrázolja; jelölve rajta a néphatárokat is. Ez volt az első, egyébként 1846-ban Szentpéterváron kiadott ilyen térkép!
2600 olyan szót talált, amely a vogulban a magyarhoz közelinek számít! Csak ötven év múlva vállalkozott Pápay József hasonló expedícióra! Valerij Markov arra is felhívta a figyelmet, hogy ma Komiföldnek, Karéliának, a Hanti-Manysi Autonóm Körzetnek önálló egyeteme van! A hanti-manszijszki Jugrai Állami Egyetemen például alkalmazott nyelvészetet is tanítanak! Ezzel csupán arra kíván rámutatni – jelentette ki az oroszországi nemzetiségi politikus –, hogy „ma olyan lehetőségei vannak az Oroszország területén élő finnugor nemzetiségeknek, amilyenek korábban nem voltak!” Ez egyébként – szerinte – természetes, hiszen az ország még „birodalomként a különböző népek és nemzetek államaként fokozatosan alakult ki és igyekezett ezt az óriási gazdagságot megőrizni hatalmas területén”.
A térképészként professzori karriert befutó Klinghammer István előadásában arra a páratlan munkára hívta fel a figyelmet, amelyet Reguly Antal az Urál északi vidékén végzett. 1843 és 46 között készített részletes térképét ugyan majd csak Pápay József adja ki 1906-ban itthon, amihez Regulynak 8-9 Magyarországnyi területet kellett bejárnia! 1847-ben egyébként Szentpéterváron az Orosz Földrajzi Társaságnak ezt a térképét már bemutatta és az oroszok használták is hamarosan!
Elkértem a földrajztudóstól előadásának szövegét, amely így most itt olvasható is! Kattintással:
http://www.gecse.eu/Reguly200_Klinghammer.htm(külső hivatkozás)
Kubassek János, az Érden található Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója beszámolt annak az útnak a részleteiről, amelynek során egy MI-8-as helikopteren odarepülve – egy delegáció tagjaként – az Urálban 1990-ben emléktáblát helyeztek el a hegycsúcson, amelyet ekkor neveztek el Oroszországban Reguly Antalról.
Szíj Enikő, az ELTE tanára tovább árnyalta azt a képet, amelyet Reguly Antalról ismerünk, megemlítve, hogy kutatásai során a tudós szinte állandóan anyagi gondokkal küzdött. Hazatértét követően ezért is kényszerült Reguly Antal az Egyetemi Könyvtár akkor még némileg dohos épületében „első őri”, mai szóhasználattal igazgatói munkörének a betöltésére.
Szíj Enikő hozzászólásának rövidített változata – kattintással:
http://www.gecse.eu/Reguly200_SzijEni.htm(külső hivatkozás)
Pusztay János professzor azt emelte ki előadásában, hogy Reguly előbb Stockholmba ment, ahol megismerkedett az Oroszországból odamenekült tudósokkal. Egyébként itt hasonlította össze a szamojéd és finnugor nyelveket, majd ezt követően utazott az akkor Oroszországhoz tartozó Észak-Finnországba, majd Észtországba ahol a néhány éve, szinte a szemünk előtt eltűnt vót nyelv szavait jegyezte le. Ezt követően Reguly Szentpétervárra, utána pedig az Urálba látogatott.
Pusztay János előadása – kattintással:
http://www.gecse.eu/Reguly200_PusztayJanos.htm(külső hivatkozás)
Ruttkay-Miklián Eszter a zirci Reguly Múzeum igazgatója a Reguly-emlékév gazdag programsorozatáról és a jövő márciusra tervezett Reguly-emléktúrán való részvétel lehetőségéről számolt be.
Nanovfszky György nagykövet a Finnugor Népek Világkongresszusának magyar koordinátora előadásában áttekintette miként alakult meg 1992-ben és milyen munkát végzett azóta a Finnugor Népek Világkongresszusa, illetve annak Konzultatív Bizottsága, valamint az FNVK Magyar Nemzeti Szervezete. A diplomata kitért arra is, hogy a magyar szervezet megalakulása jótékony hatással volt a finnugor népek öntudatának erősödésére, hiszen 2000-re, a Helsinkibe szervezett kongresszus idejére a 18-19 nemzet száma 21-re emelkedett, hogy a Hanti-Manszijszkba szervezett kongresszus idejére 2008-ra 24-re nőjön. Igaz, négy év múlva a siófoki kongresszus idejére ismét 23-ra csökkent a számuk, de 2016-ra, a finnországi Lahtiba szervezett kongresszuson 24 nép képviselői vettek részt és várhatóan ugyanennyien lesznek 2020-ban az észtországi Tartuban is. (Nanovfszky György előadása – kattintással:
http://www.gecse.eu/Nano_kiind.htm(külső hivatkozás)
Salánki Zsuzsanna, az ELTE tanára, aki a Finnugor Népek Világkongresszusa Konzultatív Bizottságának – Bereczki András tanszékvezető mellett – a magyar tagja, arról beszélt, hogy a tartui, immár VIII. kongresszus mottója „Kulturális közeg – öntudat és nyelv” lesz. Fontos cél, hangsúlyozta, hogy a kétnapos rendezvény olyan fórumként működjön, amely aktív eszmecserét tesz lehetővé a nyelv és a kultúra mindannyiónkat érintő témáiban. A kongresszus honlapja már elérhető a https://tartu2020fu.ee(külső hivatkozás) alatt. Jelenleg a kongresszus programjának egyeztetése folyik, valamennyi résztvevő nép képviselőinek bevonásával. A magyar delegáció a négy kongresszusi szekció közül a „A közösség tevékenysége a finnugor nyelvek megőrzése és fejlesztése terén” szekció munkájában fog aktívan tevékenykedni, megosztva tapasztalatainkat a veszélyeztetett, kisebbségben lévő népek anyanyelv oktatásával, valamint megőrzésének közösségi támogatásával kapcsolatban.
A megemlékezést követően Latorcai János, a Parlament alelnöke, az Interparlamentáris Unió Magyar-Finnugor Baráti tagozatának elnöke adott a vendégek számára fogadást a Parlament Gobelin termében. Latorcai Jánost is sikerült szóra bírnunk – kattintással:
https://www.youtube.com/watch?v=zpO3xPNjCMI(külső hivatkozás)
A fogadás helyszínén az előadók, a tudományág kutatói, Kristi Karelsohn észt nagykövet asszonnyal, a magyarul jól beszélő Knuuttila Henna finn követtanácsos asszonnyal, valamint akár az orosz Valerij Vlagyimirovics Ljahov követtanácsossal is megismerkedhettek. Ljahov urat az Oroszország területén élő uráli népek lehetséges szerepéről kérdeztük a magyar-orosz kapcsolatokban. Itt lehet megnézni – kattintással:
https://www.youtube.com/watch?v=ViOaQn-lqN8(külső hivatkozás)
Gecse Géza
