Erdei Sándor István az 1945-öt követő időszakban vizsgálja, miként változott a magyar kommunista ideológia a történelem „frontján”. Kulcsfigurák: Révai József, Andics Erzsébet, Mód Aladár és Molnár Erik. Valamennyien jelentős hatást gyakorolnak még napjaink történetírására is…
Az 1944 második felében Magyarországon megjelenő Vörös Hadsereg egy mind politikailag, mind gazdaságilag összeomlott országot talált maga előtt, amikor a hatalomban a Horthy rendszert a Nyilaskeresztes Párt váltotta. Amint Budapest ostromára 1944 decemberében sor került, az ország keleti felén öt ellenzéki párt (Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Magyar Kommunista Párt, Polgári Demokrata párt) megalakítja a Magyar Nemzeti Megmentési Frontot. Ennek a munkáját a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB[i]) ellenőrizte, amelyet itthon a szovjetek (Vorosilov marsall vezetésével) irányítottak. 1945 novemberében a választásokon a Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerez, de koalícióra kell lépnie a Kommunista Párttal. A belügyminisztérium vezetését a kommunistákra bízták, akik az Államvédelmi Hatóság (ÁVÓ[ii]) segítségével mindenkit lehallgattak, majd sorban eltávolítottak az útjukból. A következő, az 1947-es kékcédulás[iii] választások alkalmával ismét koalícióval ugyan, de változatlanul a hatalom meghatározó részeként kormányzott az MKP (Magyar Kommunista Párt) egészen 1949-ig, amikor is teljesen kezükbe vették a hatalmat.
„Nemzeti kommunizmus”
„Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
És nemzetközivé lesz
holnapra a világ!”[iv]
Az itt olvasható dalrészlet, egyszerűen összefoglalja a kommunista szellemiség lényegét. Nem fontos az egyén vagy a nemzet, internacionalisták vagyunk, eltörlődnek a határok, minden közös és mindenki kommunista! Az akkori magyar társadalom nem tudott azonosulni ezekkel a tanokkal. Ebben, első körben, az 1919-es Tanácsköztársaság tevékenysége, valamint az ekkor tomboló terror, második körben a Horthy rendszer 25 éve alatt kialakult eszmerendszer játszott fontos szerepet, amelynek lényegi eleme volt a kommunistaellenesség.
A Magyar Kommunista Pártnak tehát sürgető szüksége volt arra, hogy elfogadtassa a magyar társadalommal a hatalmát. Itt lép színre Révai József, akinek sikerült a kommunizmust nemzeti mázzal befestenie!. Mit jelent ez a valóságban? Legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy a nemzetközi érdekeket, nemzeti érdekekre cseréli, a nemzeten belül teremti meg az egyenlőséget.
Révai József kispolgári családban született, már nagyon korán csatlakozott a kommunista párthoz, amelynek alapító tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációban írja meg Marxizmus és népiesség (1938) művét, amelyben a kommunizmust magyar nemzeti alapra helyezte.
Révai az 1945 utáni Magyarországon a pártirányító négyes fogat tagja (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály mellett).
1948 és 1953 között a magyar kulturális élet irányítója.
Bizonyítani kellett, hogy a kommunista eszme nem nemzetidegen, ezért Rákosi a kommunistákat Dózsa; Rákóczi; és Kossuth örökösének tartotta. Ebben erősen támaszkodhatott Révaira, aki rájött arra, hogy az említett magyar nemzeti hősöket felhasználhatja ezekre a célokra.
1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriuma
Erre kiváló alkalmat szolgáltatott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, hiszen 1948-ban a forradalom centenáriumát a kommunisták meg akarták ünnepelni!
„Kossuth Lajos azt hagyta reánk, hogy a nemzeti függetlenség védelmében fel kell tudnunk áldozni minden csepp vérünket. Tőle tanultuk: ha van kérdés, amiben nincs alku, akkor a nemzeti függetlenség kérdése az. 1848 elbukott, mert vezető osztályában két lélek lakozott. Mert a parasztság nem állt oda, életre-halálra a nemzeti ügy mellé, mert a magyarság magára maradt. Ezúttal más a helyzet. Kérem a törvényjavaslat elfogadását!”[v]
Révai József beszédét követően fogadtatták el Magyarországon március 15-ét mint nemzeti ünnepet! A forradalom idején, a néptömegekre való támaszkodás, a környező népekkel való szolidaritás összeköti az akkori magyar, és az 1948-as kommunista átalakulást. Ebből az következik, hogy a Magyar Kommunista Párt egyenesen az 1848-as forradalom törekvéseit folytatja, majd azt végre meg is valósítja. Aki nem fogadja el ezeket a változásokat, az nemet mond a 100 évvel ezelőtti eseményekre, röviden nemzetellenes.
A történészek közül a másik kommunista politikus Mód Aladár volt, aki igen eredeti módon fogalmazta meg e teóriát. 1932-ben lépett be a kommunista pártba, 1954-től 1973-ig az ELTE Bölcsészkarának tanszékvezetője lett, de ezt megelőzően 1943-ban jelent meg először életének legfontosabb munkája, a 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. A könyv hét kiadást ért meg! A legelső 240 oldalt tartalmazott, míg a legutolsó kiadás már több mint 700 oldalas lett. Ez a mű része volt a marxista történetírásnak, amely segítette illetve kiegészítette az új „hivatalos” nemzeti történelem felfogást. A könyv által leírtak szerint az utóbbi négyszáz évben, az összes forradalom valamint szabadságharc logikus eredménye volt a kommunista párt hatalomra jutása és a szocializmus győzelme!
Sztálin halála 1953-ban, megrendítette a Rákosi diktatúrát, némi enyhülést és Nagy Imre miniszterelnökségét követően 1955-től Rákosi ismét az ország meghatározó politikusa lesz, amíg 1956.október 23-án az évek alatt felgyülemlett feszültség kirobbant, majd a több százezres felkelésből véres szabadságharc lett. A nép teljesen kiábrándult, az elnyomás, a beszolgáltatások, a csengőfrász[vi], mind-mind elkeserítették a népet. November 4-én a forradalmat leverték, de azt a vezetőségen belül mindenki tudta, hogy a régi módszerekhez már nem lehet teljes mértékben visszatérni.
Molnár Erik és a vita
Molnár Erik az első világháborús, Vlagyivosztokban töltött fogsága alatt ismerkedett meg a marxista tanokkal. Az 1950-es években a magyar őstörténetet új megvilágításba helyezi. Az ő általa terjesztett nézetek nem fértek bele az Andics Erzsébet és Révai József által kialakított történetírói keretbe. Ezen a forradalom, illetve annak a leverése változtatott.
Molnár Erik volt kül- és igazságügyminiszter, de a Magyar Történelmi Társulat elnöke is
Molnár Erik szerint a nemzeti kommunizmus eluralkodásának eredményeként jutott a nemzeti érzés túlsúlyba a magyar társadalomban, és az internacionalizmus háttérbe szorulása volt az egyik oka annak, hogy az 1956-os eseményekre sor került. „Valamennyien emlékezünk az 1956. októberi napokra, az ellenforradalom akkori jelszava: aki magyar velünk tart! Ez a jelszó a magyar nemzeti érzést, a magyar nemzeti közösség tudatát akarta mozgósítani közvetlenül a proletár nemzetközösség ellen, s nem egy embert meg tudott téveszteni.”[vii] Molnár Erik ezért szorgalmazta, hogy az „ellenforradalom” résztvevői a legszigorúbb büntetést kapják.
A kádári vezetés mindent elkövetett azért, hogy a forradalomban a nemzeti érzésben egységes értelmiséget felbontsa, egymás ellen hangolja. Az 1959 és 1963 között kialakult ún. „nemzet-vita” is ennek a politikának a része volt. Molnár Erik pedig a hatalomra került új pártvezetés számára kívánt a segítségére sietni, ezért nacionalizmussal vádolta meg a Mód Aladár-féle elképzeléseket. Új nemzetkoncepció kellett, ami a korábbitól eltérő párt-és nemzetegységet „teremtett”. Molnár Erik bírálta Rákosit, akit a legnagyobb magyar nacionalistának nevezett: „..egészen a legutóbbi évekig a történetírásunk sem alkalmazta következetesen a marxizmus elveit a nemzet és haza problémakörére. Ehelyett még a marxista fejlődés kezdeti szakaszában, minden további nélkül elfogadta Rákosi Mátyás nemzet- és haza szemléletét, nem is sejtve hogy abban a burzsoá nacionalizmus elemei lappanganak. S ezt a szemléletet még akkor sem vizsgálta felül, amikor Rákosi Mátyást elseperte a történelem.”[viii] Molnár Erik tagadja függetlenségi harcok fontosságát, szerinte akkor csak a felső réteg által kialakított nemzet tudattal tudták a parasztokat a harcba hívni. Az eddigi illúziót, amelyet a régi történetírói kör alakított ki, csak a szocialista hazafiság létrejötte tudja megváltoztatni. Nézeteit több akadémiai és intézeti vita folyamán bírálták, köztük több akadémiai tag (Erdei Ferenc, Sőtér István, Nemes Dezső) is. Végül Molnár Erik 1964-ben úgy gondolta, hogy elmondott mindent.
Összegzés
A nemzeti kommunista szemlélet egy kísérlet volt arra, hogy az alapvetően a szocializmust elutasító magyar nép elfogadja a háború utáni világrendet. De pont az 1956-os forradalom bizonyította, hogy ez nem sikerült! Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a harcolók nagy része fiatal volt, akiket szülei a haza és a magyarság szeretetének a fontosságára neveltek. Miután az 1956-os forradalmat leverték a történettudomány területén az MSZMP berkein belül a nemzeti eszme ellen támadás indult, amely hatalmas károkat okozott, de a vitának volt hasznos hozama is. A nacionalizmus vita mellett, a szomszédos országokban a magyar kisebbségek ellen indított brutális elnemzetietlenítő politika az 1970-es évekre felkeltette a magyar tudományos elit figyelmét, a környező országokban élő magyar kisebbségek helyzetére. Anyanyelvi mozgalmak születtek, amelyek konferenciákat tartottak. Sőt, 1986-ban megjelent az Erdély története című, három kötetes mű. Erre Ceausescu kisebbségek elleni tevékenysége miatt volt nagy szükség. 1988. június 27-én a Hősök terén a romániai falurombolások[ix] ellen tartott hatalmas tüntetést tartottak, amely az 1956-os események óta a legnagyobb spontán megmozdulás volt. Mindez jól mutatta, hogy a magyarság nemzettudatának semmibe vételének politikai következményei is lehetnek.
Erdei Sándor István
[i] A második világháború befejezése után, a győztes hatalmak által kialakított szervezet, melyet a fegyverszünet betartására, illetve a kormányok működésének ellenőrzésére hozták létre.
[ii] A kommunista diktatúra titkos államvédő szervezete. A rendszer ellenfeleit üldözte, vezetőit pedig védte. 1948 és 1956 között működött.
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llamv%C3%A9delmi_Hat%C3%B3s%C3%A1g#Az_%C3%81VO(külső hivatkozás)
[iii] 1947-es országgyűlési választás. Csalással is csupán a szavazatok 22 %-át kepják meg a kommunisták. A kék cédulák segítségével a választók nem csak a lakhelyükön szavazhattak.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1947_augusztus_31_a_kekcedulas_valasztasok/(külső hivatkozás)
[iv] Kommunista internacionálé dalszöveg részlet. Eugène Edine Pottier:
[v] Révai József ünnepi beszéde 1948.Március 15-én a magyar törvényhozás előtt. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6675(külső hivatkozás)
[vi] Az ÁVH emberei többnyire az éjszaka leple alatt becsöngettek, majd berontottak a kiszemelt lakásába és elhurcolták azt. A ház előtt többnyire egy fekete Pobjeda típusú autó várt rájuk.
[vii] Molnár Erik: Válogatott tanulmányok, Akadémiai kiadó Budapest 1969. 383.
[viii] Őze Sándor: Nemzettudat és historiográfia Hamvas intézet 2009. 92.
[ix] Nicolae Ceausescu a Román Kommunista párt főtitkára azt a célt irányozta elő, hogy a 2000-es évekig végrehajtják a településszisztematizálási tervet, így agráripari centrumokat hoznak létre. Ez azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a Romániában lévő faluk mintegy felét lerombolják, lakosait pedig városokban helyezik el.
