Az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének tanáraként Bizánctól Bizáncig címmel jelent meg Gecse Géza könyve az orosz birodalmi gondolatról, így nem lehet csodálkozni azon, hogy a könyv szerzője a lengyel fővárosban egy olyan nemzetközi történészkonferencián vett részt, amelynek a címe igen meghökkentő. A rendezvény ugyanis a Birodalmi áldozatok és áldozatbirodalmak címet viselte.
Fel lehet tenni a kérdést úgy, hogy ki vagy kik voltak az igazi áldozatai az elmúlt kétszáz esztendőnek; a kelet-európaiak inkább vagy pedig az oroszok, akiknek viszont nemcsak a tágabb, hanem a szűkebb birodalmuk is megsemmisült?
A Varsói Lengyel Történettudományi Intézet környéke
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=-HzAKOTNNJI(külső hivatkozás)
Gecse Géza:
– A konferencia éppen arról szólt, hogy akár mindketten lehetnek és nem világos, hogy volt-e nyertese ennek az időszaknak. „Ofiary imperiów – imperia jako ofiary”, „Birodalmi áldozatok – áldozatbirodalmak.” Talán így lehet magyarra fordítani a háromnapos konferencia fő témáját, amelyet 2009. február 19-e és 21-e között szerveztek a lengyel fővárosban. Egyébként angolul is olvasni lehet a programját a következő linken: http://www.ipn.gov.pl/portal/en/2/300/International_Scientific_Conference_Victims_of_empires__Empires_as_victims__Wars.html(külső hivatkozás)
BPI:
– Ha jól tudom, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete (Instytut Historii Polskiej Akademii Nauk) és a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (Instytut Pamięci Narodowej – IPN)szervezésében rajtad kívül más külföldi történészeket is meghívtak oda, és a lengyel történészekkel együtt vizsgáltátok a birodalmi Oroszország és a Szovjetunió politikáját nemcsak a közép- és kelet-európai térségben, hanem ázsiai kitekintéssel is. Végül mire jutottatok: ki számított és számít áldozatnak, ki uralkodott valójában a Pétervár-, majd Moszkva-központú ország különböző területein?
Gecse Géza:
– Folytatom a kérdéseket, amelyekre nem is annyira egyszerű válaszolni. Akik az említett térségben a 18. századtól napjainkig formálisan uralkodó nemzetnek számítottak, az oroszok, tudtak igazán élni a hatalmukkal? Vagy jól tudtak élni vele? Milyen döntéseket hoztak? Kinek voltak jók ezek a döntések?
Ennél több kérdést is felvetett köszöntő beszédében Andrzej Nowak akadémikus, a rendezvény fő szervezője, a Krakkói Jagelló Egyetem tanára, aki a Lengyel Történettudományi Intézet munkatársa.
Andrzej Nowak
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=OAMRuiVCCV8(külső hivatkozás)
A fő kérdésre egyébként a válasz korszakonként is más és más. Geoffrey Hosking, a London University előadója például bevezetőjében arról beszélt, hogy 1972-ben az orosz népesség kisebbségbe került a birodalmon belül és ettől kezdve az oroszok aránya a szovjet birodalmon belül kitartóan apadni kezdett. A Szovjetunió megalakulásakor sok nemzet olyan intézményeket kapott, amilyeneket az oroszoknak azért nem biztosítottak, mert nekik a birodalomhordozó nép szerepét szánták. Sajátos ellentmondás, ugyanakkor szükségszerű is volt, hogy a Szovjetunió megalakulása után a birodalom területén az orosz nacionalizmust elnyomták. Sztálin uralkodásának második szakaszában ugyan engedményeket tettek az oroszoknak, ám sok mindent továbbra sem biztosítottak a számukra. A különböző köztársaságoknak például volt saját kommunista pártjuk, míg az oroszok mindvégig csupán a Szovjetunió Kommunista Pártjának a tagjai lehettek. Ebből a megközelítésből maga a térség uralkodó népe: az orosz is áldozatnak tekinthető és ezért azon sem kell nagyon csodálkozni, hogy az orosz lett az egyike azon nemzeteknek, amelyek 1991 decemberében megásták a Szovjetunió sírját.
Geoffrey Hosking
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=1kQSteCS4Do(külső hivatkozás)
BPI:
– Kik vettek részt a konferencián?
Gecse Géza:
– Az angolszászok mellett viszonylag sokan jöttek Oroszország távolabbi területeiről is. Anatolij Remnyov például az Urálon túlról érkezett. A Dosztojevszkij nevét viselő Omszki Állami Egyetem tanára az orosz népesség természetesnek mondható, önkéntes szibériai terjeszkedésének sajátosságairól szólt. Remnyov ennek a foglalásnak a cári hatalommal való kezdetben igen furcsa viszonyáról beszélt. Az orosz államhatalom kiterjesztésének állomásait a szibériai orosz helységnevek alakulásával szemléltette.
Anatolij Remnyov
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=KVhbS5xTouU(külső hivatkozás)
Volt, aki a legfrissebb orosz történeti folyamatokat elemezte. A Birmingham University amerikai vendégtanára, Mark Bassin az 1991 után létrejött Oroszország neo-eurázsiai iskolájának három gondolkodóját hasonlította össze: Alekszandr Dugint, Igor Siskint és Vagyim Kozsinovot. Kérdése a következő: van-e Oroszország számára tér Eurázsiában?”
Mark Bassin
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=M_gyuiX-oF8(külső hivatkozás)
Andrjzej Nowak, a norvég politológus Johan Galtung meghatározásából kiindulva azt vizsgálta, hogy a központ, a birodalmi nép, az oroszok és a perifériák nemzetei – többek között a lengyelek – közötti viszony mennyire alakult harmonikusan, mikor volt egyensúlyban és mikor került éles konfliktusba. Az értelmiség szerepének és helyzetének tanulmányozása azért is érdekes, mert a 18. századtól kezdődően a különböző korszakokban más és más volt a kép.
Borhi László előtt Andrjzej Nowak beszél
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=E86he11uobQ(külső hivatkozás)
A napóleoni háborúk idején élt Csicsagov orosz admirálisnak tulajdonítják azt a mondást, hogy míg Nagy Katalin hódításai a 18. században az Orosz Birodalom erejét növelték, az utána következő uralkodóknál ez pont az ellenkezőjére fordult. A 19. század hódításai inkább csökkentették, semmint növelték a birodalom erejét. Idő és a tér összefüggéseiről a moszkvai RGGU tanára, Leonyid Gorizontov beszélt – főként lengyelül, és csak a végén tért át az oroszra. Gorizontov idézte a hivatalos népiség egyik fő képviselőjét, Grecset, aki a krími háború idején úgy látta, hogy Lengyelország bekebelezése túlságosan is megfeküdte Oroszország gyomrát. Négy millió hazaárulóval növeltük birodalmunk területét, ahelyett, hogy békén hagytuk volna őket.
Leonyid Gorizontov
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=jTX3egETxNI(külső hivatkozás)
Gorizontov a határproblematikát sem kerülte meg. Hol ütközött az Orosz Birodalom olyan akadályokba, amelyek képesek voltak megállítani? Idézett II. Miklósnak és a Kaszpi-terület főparancsnokának, Kuropatkinnak a beszélgetéséből, amelyben a későbbi hadügyminiszter az orosz cárt az afganisztáni hódítás hiábavalóságáról igyekszik meggyőzni, amikor azt mondja, hogy „megállni sokkal nehezebb, mint előretörni”. Ugyanis igen sokba kerül megtartani az említett területet és az oroszok valószínűleg a britekhez hasonlóan járnak, akiknek végül el kellett hagyniuk a területet.
A Varsói Felkelés Múzeuma
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=SpmrS83QqMA(külső hivatkozás)
A lengyel Wlodzimierz Marciniak, a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének kutatója egy évszázaddal később dolgozta fel ugyanezt a témát, vagyis a tér szerepét az orosz társadalmi vitákban és bár előadásának címét lengyelül adta meg, oroszul beszélt.
Wlodzimierz Marciniak
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=emAsHxmhORQ(külső hivatkozás)
A Szentpétervári Állami Egyetem Szmolnij Intézetének kutatója, Alekszandr Szemjonov arról beszélt, hogy a 19. és 20. század fordulóján a John Seeley kialakította brit birodalmi konzervativizmus hogyan befolyásolta a teljesen más körülmények között fejlődő orosz külpolitikai gondolkodást, hogyan hatott például Pjotr Sztruve és a többiek Nagyoroszország-koncepciójára.
A Litván Történettudományi Intézet képviseletében Darius Staliunas az Orosz Birodalom nyugati tartományaiban, vagyis az ún. Észak-nyugati Határvidéken, magyarul főként Belarusz és a Baltikum területén folyó vallási hittérítéssel egybekötött politikát hasonlította össze a lengyel területeken folyó oroszosítással. A 19. század végére a baltiak ellen folyó orosz politika „felpuhult” és ennek különleges okai voltak.
Jobbról az első: Darius Staliunas
A Tokiói Egyetemen végzett Hiroaki Kuromiya, aki most az Egyesült Államokban a Bloomington-i Indiana University vendégtanára „Sztálin, a lengyelek és ukránok” című előadásában a két világháború közötti szovjet politikát áttekintve arra a következtetésre jutott, hogy Sztálin tudatosan kihasználta a különböző népek egymással szembeni előítéleteit, ki is használta azokat, ám döntései meghozatalában saját érzelmeitől függetlenül, súlyukat mérlegelve döntött, ezért nemcsak az említett nemzeteket lehet a szovjet diktátor áldozatának tekinteni, hanem valamennyi népet, amely a Szovjetunióban élt.
Hiroaki Kuromiya – Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=P94KtGBX0QY(külső hivatkozás)
A Sztavropoli Egyetem fiatal kutatója, Igor Krjucskov „Két birodalom áldozatai” címmel az I. világháború alatt az orosz fronton hadifogságba esett lengyelek sorsát is kutatta. Nemcsak 1917-ben, hanem már 1916-ban, vagyis még II. Miklós uralkodásának idején könnyítettek a sorsukon. Rajtuk kívül a németek és magyarok számítottak még „valóban ellenséges félnek”. A hadifoglyok egyébként annyira sikeresen beilleszkedtek az észak-kaukázusi orosz életbe, hogy a helyi orosz férfiak felháborodva kérvényezték a pétervári hatóságnál – ivartalanításukat.
Borhi László kollégám, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetéből „Magyarország szerepe a szovjet birodalomban 1945 és 1956 között” címmel tartott előadást.
Kijevből Andrij Portnov 18. – 19. századi témában adott elő, azonban mivel a Modern Ukrajna (Ukraina Moderna) folyóirat főszerkesztője, a folyóirat ismertetésére szervezett külön esten ismét találkozhattunk vele.
Andrij Portnov
Janusz Bugajski, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (Center for Strategic and International Studies – CSIS) kutatójaként Oroszország illetve Putyin pragmatikus birodalmi politikájának újraalakításáról azért tartott angol nyelvű előadást, mert ő már az Egyesült Államokban született és angolul könnyebben tudta mondanivalóját összefoglalni, mint lengyelül.
Janusz Bugajski – Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=nXRWQyU3vhQ(külső hivatkozás)
BPI:
– És te miről beszéltél?
Gecse Géza:
– Én az orosz birodalmi gondolat és a kormánypolitika összefüggéseiről beszéltem az 1870-t követő két évtizedben. Azért igazán érdekes az orosz külpolitika tanulmányozása ebben a korszakban, mert a közép-kelet-európai térséget az oroszok a század első felében fedezik fel, vagyis nem ismerik eléggé. Viszont rájönnek, hogy itt nagyon sok szláv nemzet él, amelyek számára ők éppen ezért rokonszenvre kellene, hogy számíthassanak. A magyarok nem szlávok, tehát mi semmi jóra nem számíthattunk, tekintve, hogy a velünk élő szláv nemzetek szinte csak rosszat mondtak rólunk. Viszont ami ennél is érdekesebb, a lengyelek – szláv mivoltuk ellenére a 19. század második felére még nálunk is rosszabb osztályzatot kaptak az oroszoknál.
Gecse Géza előadását Varsóban Bizánctól Bizáncig című könyvére utalva kezdte
Azért is érdekes az 1870-nel kezdődő évtized története a Balkánon, mert a bolgároknál, akik nemcsak szláv, hanem az oroszokkal azonos vallású nemzet, különösen az 1877-78-as orosz török háborúnak köszönhetően erős rokonszenv alakult ki nemcsak az orosz nép, hanem az orosz cár iránt is. Az 1878-ban létrejött autonóm, majd független Bulgária szorosan együttműködött egészen 1886-ig az oroszokkal, ám ez alatt a 8 év alatt Szófia kapcsolata annyira megromlott Pétervárral, hogy a bolgár elit egyik világháborúban sem az oroszok mellett vett részt. Igaz, a balkáni tapasztalatok hatására nemcsak a bolgárok, hanem az oroszok is megváltoztak. Ezeknek az éveknek a tanulmányozása sok mindenre választ ad, amit korábban nem értettünk.
Nagy kár, ami egyébként természetes is ilyenkor, hogy nem jutott elég idő a kérdések kibeszélésére, hisz épp az orosz kollégáktól kaptam igen érdekes észrevételeket
Leonyid Gorizontov, Igor Krjucskov és Anatolij Remnyov igen élénken reagáltak arra, amit előadásomban tőlem hallottak. Gorizontov szerint a cári orosz külpolitikát alapvetően pragmatikus szempontok vezérelték és egy nagyon meghatározott időszakot, valamint az első világháborút leszámítva – a pánszlávizmusnak rendkívül szerény szerep jutott. Igen összetett módon alakult Oroszország külpolitikája – állapította meg Remnyov -, amelyben nemcsak az uralkodónak, a külügyminisztériumnak, és a Katkovhoz hasonló személyiségeknek jutott komoly szerep, hanem másoknak is. Másrészt a tudósoknak és filozófusoknak nem közvetlen, hanem csak áttételes befolyásuk volt az orosz külpolitikára. Példának Szolovjov esetét hozta fel, aki amikor a „sárga veszedelemről” irt, még nem lehetett fogalma, hogy az orosz-japán háborúban majd hivatkozni fognak rá. Krjucskov arról beszélt, hogy saját kutatásai során azt tapasztalta, hogy a fiumei orosz konzulátus szlavofil vezetője állandóan a horvátok gondjaival bombázta pétervári főnökeit, akik ezt többnyire unták. Előfordult, hogy rendre is utasították, amiért zaklatta őket ezekkel a problémákkal.
Reakcióikból néhány mondatot sikerült rögzítenem is.
Leonyid Gorizontov – mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=BjIUpQ1xX2I(külső hivatkozás)
Igor Krjucskov és felesége mögött Leonyid Gorizontov – Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=VBMuCeKa95Y(külső hivatkozás)
Gecse Géza mögött Anatolij Remnyov, kicsit távolabb: Igor Krjucskov –
Anatolij Remnyov – mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=Z6asufJAxVg(külső hivatkozás)
BPI:
–Érdemi észrevételekre ilyen körülmények között általában kevés lehetőség van. Mennyiben tér el ettől a te személyes tapasztalatod?
Gecse Géza:
– Az előadásom egy kezdetlegesebb változatát, mint ahogy mindenkiét, szétosztották a konferencia résztvevői között. Másrészt pedig hiába kutatom több éve ezt a témát, ismét újra kellett gondolnom. A mostani alkalomra készülve egészen új összefüggésekre jöttem rá. A vitán elhangzottakat – gondolom nemcsak én, hanem a többiek is – hasznosítani fogjuk, hiszen a lengyelek az év végére ígérik, hogy egy kötetben meg fogják jelentetni a konferencián elhangzott előadásokat.
BPI:
– Te nemcsak történész, hanem újságíró is vagy. Tervezed-e, hogy írsz egy összefoglalót a rendezvényről, készítettél-e riportot, interjút odakint?
Gecse Géza:
– A Magyar Rádióban a kollégáknak elmondtam, hogy hova megyek, de eddig még csak a Magyar Katolikus Rádióból kerestek, ahol a múlt szombaton Pécsi Krisztina készített velem egy interjút „A héten történt” című műsorba: (http://www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=183424(külső hivatkozás) ).
A Pilsudski tér, Varsó belvárosában
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=r5TX-ifBpyw(külső hivatkozás)
A Gondola 2009.március 13-i számában megjelent változat – kattintással(külső hivatkozás)
BPI
