A népbírósági eljárások keretében Magyarországon 1945 és 1946 folyamán négy magyar kormányfőt állítottak bíróság elé. A tárgyalások során Imrédy Béla és Bárdossy László mellett Sztójay Dömét és Szálasi Ferencet nem csak elítélték, hanem ki is végezték – idézi föl Gecse Géza.
2023. május 21. 11:30
Gecse Géza, Ádány Tamás, Pritz Pál – Bujdosó Erika Ágnes felvétele
Március közepén a Hágában székelő Nemzetközi Büntetőbíróság Vlagyimir Putyin ellen letartóztatási parancsot adott ki. Ez adta az Aspektus május 9-i, győzelem napi vitaestjéhez az ötletet, hogy Nürnbergtől Hágáig címmel szervezzenek vitaestet.
Magyarország helyzete annyiban különleges, hogy bár nálunk mind a Parlament, mind a kormány már több mint húsz éve elfogadta a Nemzetközi Büntetőbíróság Alapokmányát, amennyiben az orosz elnök átlépné az országhatárt, mégsem lehetne letartóztatni. Vendégünk: Ádány Tamás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi Közjogi Tanszékének vezetője, azt is elmondta, hogy – annak ellenére, hogy hiába vált ily módon kötelezővé Magyarország számára, azonban a magyar hatóságok ezt a kötelezettséget akkor tudják végrehajtani, ha a nemzetközi szerződést törvényben kihirdeti a magyar jog. Ez viszont a mai napig nem történt meg.
A Nemzetközi Büntetőbíróság döntése alapján Vlagyimir Putyinnak nem feltétlenül kellene egyébként Hágába utaznia, védekezhetne akár odahaza orosz bíróság előtt is – állapította meg Ádány Tamás Valamint el ondta, hogy az 1945-ben létrehozott nürnbergi büntetőbíróság megalakítása fontos lépés volt a nemzetközi jogban, hiszen a népirtás és az etnikai kisebbségek elleni brutális bűntettek elutasítása folytán világszerte hozzájárult a humanitárius jog érvényesítéséhez.
Persze az orosz elnök felelősségre vonhatósága hazájában csupán elvi lehetőség, nem csak azért, mert Oroszország atomhatalom, és Putyin uralma odahaza stabil, hanem azért is, mert az orosz legfelsőbb nyomozó testület – válaszként a hágai döntésre –, azóta nem Putyin, hanem a Nemzetközi Büntetőbíróság vezető ügyésze és bírái ellen indított eljárást.
Gecse Géza és Ádány Tamás – Bujdosó Erika Ágnes felvétele
Miként az a Hoffmann Tamás nemzetközi jogásszal készült felvezető interjúnkból is kiderült, a magyarországi népbíróságok már több mint fél évvel a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék megalakulása előtt, az 1945. januári szovjet-magyar államközi fegyverszüneti egyezmény értelmében alakultak meg, és a felelősségre vonás eszközeként működtek. Működésüket akkor is érte volna bírálat, ha a munkájukat makulátlanul végzik.
A népbírósági eljárások keretében Magyarországon 1945 és 1946 folyamán négy magyar kormányfőt állítottak bíróság elé. A tárgyalások során Imrédy Béla és Bárdossy László mellett Sztójay Dömét és Szálasi Ferencet nem csak elítélték, hanem ki is végezték. Míg utóbbi kettő esetében egyértelműen megállapítható volt az idegen hatalommal való együttműködés, a győri programot sikeresen megvalósító Imrédy Béla, illetve az 1941–42-ben miniszterelnöki posztot betöltő Bárdossy László esetében számtalan olyan momentum van, amelyekkel a magyar közvélemény nincs tisztában. Bárdossy például az 1941-es délvidéki bevonulás során – Teleki Pál elképzelésének megfelelően – igyekezett arra ügyelni, hogy Magyarország ne legyen aktív kezdeményezője a délszláv állam lerombolásának. Ezért a magyar honvédek csak azt követően vonultak be a Délvidékre, miután Slavko Kvaternik, az usztasa mozgalom egyik alapítója már kikiáltotta az önálló Horvátországot, és ennek következtében Jugoszlávia szétesett. A Szovjetunió elleni hadba lépésre úgy került sor, hogy Horthy Miklós kormányzó elvonta miniszterelnökétől alkotmányos jogát. Egyébként a kormányzói döntésre csak az „összminisztérium”, vagyis a kormány állásfoglalása nyomán kerülhetett volna sor. A felelős magyar miniszterelnök, a kormányzónál 22 esztendővel fiatalabb Bárdossy László nyelt egyet, és meghajolt az államfői akarat előtt. Vagyis – Pritz Pál szerint – „felelőtlenül” viselkedett. Arra azonban nagyon ügyelt, hogy a magyar lépés szinte csak jelképes legyen. A Szovjetunió területén bevetett negyvenezer fős magyar haderő eltörpült ahhoz a hárommilliós hadsereghez képest, amellyel a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. Ráadásul a Gyorshadtestet Bárdossy az év decemberében vissza is vonatta Magyarországra. Az is tudjuk, hogy 1941 decemberében esze ágában sem volt az Amerikai Egyesült Államoknak hadat üzenni. Erre a lépésre végül azért került mégis sor, mert a japán agresszió nyomán Hitler az Amerikai Egyesült Államok elleni hadba lépéssel válaszolt, és a szövetséges Magyarország nem tudott kitérni a német nyomás elől. Pritz Pál történész, az MTA doktora szerint ez nem volt jó politika, sőt, szerinte Bárdossy László rossz politikus volt, de Bárdossyt – ennek ellenére – nem kellett volna kivégezni.
A legfelsőbb magyar politikai vezetők perében Budapesten csupán tanúként hallgatták ki Edmund Veesenmayer német birodalmi megbízottat, akinek legalább akkora szerepe volt mindabban, ami Magyarországon 1944-ben történt, mint a magyar miniszterelnököknek és az államfőnek együttvéve. Veesenmayer 1949-ben Nürnbergben a Wilhelmstrasse-perben végül ugyan 20 év börtönbüntetést kapott, de ebből csak 2 évet ült le. Utána 1977 decemberében Darmstadtban ágyban és párnák közt halt meg.
A kérdés ezek után: van-e igazság a történelemben? Amire a válasz: mikor – igen, mikor nem. Igen, amikor működik a történelem etikai síkja. És nincs igazság, amikor nem.
Az Aspektus rendezvényén nem idéztük Bárdossy László kivégzés előtti utolsó szavait, pedig azok alakjának későbbi, így mai népszerűségéhez jelentős mértékben járultak hozzá.
A sortűz eldördülése előtt ugyanis az egykori miniszterelnök az égnek emelte kezeit és a
következőket mondta: „Istenem, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!”
Ami az idei moszkvai, az összes többihez képest jóval rövidebb, győzelem napi ünnepségen meglepetésként hatott, hogy ott voltak azok a „közel-külföldi” vezető politikusok, akiknek a megjelenésére senki sem számított. Összesen heten. Olyanok, mint például a belarusz Lukasenka elnök, vagy a kazah Tokajev.
A Vörös téren elmaradt az idén a szokásos grandiózus páncélos seregszemle, csak egy T-34-es gördült végig a kövezeten. De a légierő parádéjára sem került sor. Putyin elnök a globalista erőkkel vívott háborúként jellemezte, ami Ukrajna területén zajlik és a „különleges katonai műveletet” olyan akcióként, amelynek az igazságtalanság megszüntetése a célja. Nem hagyunk senkit sem magára – hangsúlyozta – utalva a kelet-ukrajnai területeken élő oroszul beszélő lakosságra és köszönetet mondott az orosz katonáknak, akik annak a harcnak a mai folytatói, amelyet Oroszország a náci
Németországgal, a fasizmussal szemben 1945-ben megnyert. Ezt követően a vendégekkel a Vörös téren hosszabb ideig vonult végig, mint eddig bármikor, majd megkoszorúzta velük a háborús hősök emlékművét a Kreml falának a tövében.
Gecse Géza
gondola
