Kisfilm támogató rendezvényünk történész vendége ez alkalommal Pritz Pál történész volt, akinek karácsonyra témába vágó könyve jelenik meg! Mostanára derült ki számunkra az, hogy mindenképpen hasznos, ha a kisfilm vetélkedő határidejét meghosszabbítjuk!

Utolsó idei kisfilm-támogató rendezvényünket a compiegne-i fegyverszüneti egyezmény 101 évfordulójához igazítottuk. Csak azért nem hétfőn, vagyis november 11-én tartottuk meg, mert az eredetileg a kisfilmek beküldési határideje volt!

Viszont a közben felmerült technikai nehézségek, illetve szervezési problémák megmutatták, hogy kevés az idő részben a figyelemfelhívásra, részben pedig a kisfilmek elkészítésére, amit azzal tudunk enyhíteni, ha meghosszabbítjuk a beküldési határidőt! Ezt azzal is lehet indokolni, vagy erősíteni, hogy november 27-én lesz kereken száz esztendeje, hogy az első világháború, szintén vesztesnek mondott államával: Bulgáriával aláíratták alá a neuilly-i békediktátumot. Ezért az új beküldési határidő: 2019. november 25-e!

Egyedüli kérdés, hogy november 27-re, vagy 29-re, esetleg 28-ra tegyük-e a díjazást és pontosan milyen formában szervezzük meg! A mostani, november 15-i találkozónkkal kapcsolatban Sándor Ágostonnal megállapodtunk abban, hogy a november 11-ig beérkezett kisfilmeket megnézi és november 15-i záró rendezvényünkön röviden értékeli! Ily módon azoknak is segít a záró rendezvény, akik még nem küldték el kisfilmjüket!

Történész vendégünk ez alkalommal Pritz Pál volt, akinek még karácsony előtt a boltokban lesz a’100 év. A trianoni Magyarország képes története’ című összefoglalása!

Mostani, november 8-i kisfilm támogató rendezvényünk történeti részében, néhány ifj. Andrássy Gyula volt közös külügyminiszterrel kapcsolatos anekdotikus felhangokat sem nélkülöző bevezető mondat után Pritz Pál aláhúzta: az Osztrák-Magyar Monarchia alkotmányos berendezkedésű birodalom volt. Következőleg a magyar miniszterelnök ellenjegyzése nélkül nem mehetett el hadüzenet. Tisza István egy hétig ellenezte a háborút, majd kénytelen volt a német nyomásnak engedni. A háborúra az ő egyetértésével került sor. Cserében Berlin garanciát adott: ha Románia megszegi szövetségesi hűségét és betör Erdélybe, akkor az Osztrák-Magyar Monarchia segítségére siet. És így is történt. Az 1916-ban Erdélybe betört románokat német fegyverek támogatásával sikerült kiverni, majd fegyverszünetre és békére kényszeríteni!

Pritz Pál azt is kiemelte, hogy a magyar közvélemény képtelen tudomásul venni: a háború elvesztése nem automatikusan vonta maga után Trianont. Erre azért került sor, mert a németek vesztes állapotukban is potenciális nagyhatalom maradtak. Ellensúlyozásukra jött létre a kisantant. Az elgondolás azonban homokra épült.

A külpolitika motorja a modern korban a nacionalizmus, ami nemzeti érzületet jelent! Számunkra az egyik legnagyobb probléma 1918-ra a magyar nacionalizmus elgyengülése volt. Jó példa erre, hogy míg a románok 1916 augusztusában 300 000 emberrel törtek be Erdélybe, 1918 decemberében már elég volt nekik 30 000 ember ahhoz, hogy elfoglalják ezt az egész országrészt, mivel nem volt, aki ellenállt volna nekik!

Tiszának és a magyar elitnek abban is felelőssége van, hogy doktrínér liberalizmusuk megakadályozta őket, hogy a hadigazdaságból eredő profitot korlátozzák. Így a hadiszállítások haszonélvezői 1917-1918-ban világvége hangulatban dorbézoltak, miközben hatalmas tömegek nyomorogtak, sokszor szabályosan éheztek!

 Tisza nagy hibája, hogy nem nevelt ki maga mellett egy „második vonalat”, ahogy az a románoknál például megtörtént! Ő abból indult ki, hogy a központi hatalmak győzni fognak, arra „nem volt receptje”, hogy mi történjék akkor, ha mégsem!

1918 novemberében hazánkban a vidék lángokban volt. A gyengének tartott forradalmi kormányzat vérrel-vassal teremtett rendet.

A fegyverszünet és a békeszerződés között a történelemben a legtöbbször nincs számottevő kapcsolat. A belgrádi katonai konvenció – miként a neve is jelzi – a padovai fegyverszüneti megállapodásnak a déli és délkeleti magyar határszakaszra történő konkretizálása. Az antant szempontjából is szerencsétlen Vix-jegyzékkel Párizs Károlyi rendszerét kilátástalan helyzetbe hozta, akarata ellenére, a proletárdiktatúra megszületését segítette elő!

Károlyi természetesen nem hazaáruló. Egyszerűen képességei nem tették lehetővé, hogy orvosolja azt a tényt, hogy Tisza István Magyarországa elvesztette a háborút.

Azon túl, hogy a második világháború után nemcsak Magyarország számított a térségben vesztes államnak, hanem Románia is, a magyar határok tekintetében alapvetően nem változott a helyzet. Mennyiben tekinthető ezen kívül másnak a második világháború utáni helyzet, mint az első utáni, hiszen gyakorlatilag ugyanazokat a trianoni határokat kaptuk, mint az első után? – szólt a kérdés.Bár az első világháború „csak” nyolcmillió ember halálát okozta, míg a második ötvenöt millióét, mégis helytálló arról beszélni, hogy „őskatasztrófának” az első tekinthető!

1945 után Moszkva e térségben első helyen nem szovjetizálásra, hanem „csupán” hegemóniára törekedett, és azt győzelme révén meg is valósította. Ellenben a térségben nála fejlettebb társadalmak voltak, ezért a felettük való hegemónia tartós megőrzése bizánci módszerek alkalmazását követelte meg. Vagyis elemi érdeke volt, hogy itt ne legyen a szomszédok között megbékélés, hanem inkább acsarkodjanak egymásra!

Pritz Pál előadását követően főként Kelecsényi Nándor adott hasznos tanácsokat a Mailchimp használatára!

Gecse Géza