A Polgárok Házában tartott 2023. november 22-i bemutató alkalmával Hantó Zsuzsa történésztől azt is megtudtuk, hogy a könyvet gyakorlatilag szamizdatként adja ki Budapesten a Pytheas Könyvmanufaktúra. A téma máig neuralgikus.
Neuralgikus, ugyanis Magyarország 1944. szeptember 19-ét követő német megszállását követően a németek tervszerűen tartóztatták le mindazokat, akiket veszélyesnek tartottak. 3000 ember került német koncentrációs táborba és a Gestapo börtöneibe, 10.000 embert internáltak.
Domokos László újságíró úgy fogalmazott, hogy Hantó Zsuzsa könyve őt leginkább Alekszandr Szolzsenyicin tényfeltáró munkáinak a szellemére emlékeztetni, miközben Kondor Katalin, egykori rádiós és televíziós újságíró moderálta a Polgárok Házában zajló kötet-bemutatót.
Viszonylag köztudott, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre parlamenti képviselőként például pisztollyal fogadta az ő lefogására érkező GESTAPO-t és egy kisebb tűzpárbajra is sor került. Kállay Miklós miniszterelnök a török követségre menekült, de Hantó Zsuzsa mostani könyvében 12 oldalon ott van a névsora azoknak, akiket a németek letartóztattak és úgymond „semlegesítettek”. Kommunista egy sincs közöttük!
Jelentős szerepet vittek a németellenes megmozdulásokban, akik faji alapon gondoltak arra, hogy a nemzetiszocialista Németország veszélyt jelent a magyarságra. Hantó Zsuzsa nem említi, de tulajdonképpen Bajcsy-Zsilinszky Endre is ezen az alapon állt! Ő úgy gondolta, hogy a németek nagyobb veszélyt jelentenek a magyarság számára, mint a szovjetek! Amikor megkérdezték tőle, hogy árjának tartja-e magát, azt válaszolta, hogy – nem! Ő – turáni, miként a magyarság is! 1944 sopronkőhidai kivégzése eredményeként Magyarország több településén, így Budapesten is utcákat, tereket neveztek el róla! Szobrot és emléktáblákat is kapott!
Nem volt titok, hogy a magyar hivatalnokréteg konzervatív része, maga Horthy Miklós kormányzó is zsigerileg idegenkedett a nemzetiszocializmustól. A magyar kormányapparátust tehát már 1944 márciusában először a Gestapo vetette alá egy jelentős tisztogatásnak. Szent-Iványi Domokos irányítása alatt létrejött a Magyar Függetlenségi Mozgalom és ő – mivel a konspirációs szabályokat szigorúan betartotta– nem is jutott német kézre, sőt, 1944. októberében Moszkvában a Magyar Fegyverszüneti Delegáció egyik tagja lett. 1944 júliusának első napjaiban – Horthy kormányzó parancsára –, Koszorús Ferenc, az I. páncélos hadtest vezérkari főnöke Budapestre hozatta egységeit, és az ún. csendőrpuccsot, és ennek eredményeként a – fogalmazzunk úgy az egyértelműség kedvéért, hogy a csonka-magyarországi zsidóság felét jelentő budapesti, illetve ekkor Budapest területére menekült zsidóság deportálását is megakadályozta. Az Arad sikeres 1944. szeptemberi bevételét követően, amiben Koszorús Ferenc páncélosainak jelentős szerep jutott, a is bujkálásra kényszerült az országban.
Hantó Zsuzsa könyvéből kiderül, hogy rengetegen voltak Magyarországon, akik a német megszállást követően mentették az üldözötteket, és furcsa módon, különböző motívumok alapján érdekes módon magyar szélsőjobboldaliakat is találhatunk a soraikban. Az a kétszáz magyar kommunista, akik a Békepárt tagjaként próbáltak ellenállni – ezek szerepe a magyar polgári ellenállók mellett eltörpült, sőt mondhatni 1944 folyamán szinte észrevétlen maradt. Az 1945 utáni hivatalos narratíva viszont abból indult ki, hogy csak és kizárólag a magyar kommunisták számítottak antifasisztának, ők álltak ellent, miközben velük szemben a többiek egyöntetűen fasiszták voltak! Pont ezért az a fajta rendszerváltás, amit – a szovjet hadsereg háttértámogatásának köszönhetően – a magyar kommunistáknak 1947-től kezdve a korábbinál jóval határozottabban sikerült levezényelniük Magyarországon, nem tudott mit kezdeni egy Koszorús Ferenccel, akinek legalább annyi esze volt, hogy még 1944 őszén elmenekült az országból. A Magyar Testvéri Közösség ellen a magyar kommunisták kirakatpert szerveztek, vezetőiket kivégezték. Szent-Iványi Domokost is perbe idézték, börtönbe zárták és csak 1956 őszén szabadult, pedig ő 1944.októberében a moszkvai magyar fegyverszüneti delegáció tagja volt és arról is szó volt, hogy az új magyar kormány tisztségviselője lesz. Egymás közt szólva: rosszabbul is végezhette volna, így legalább 1972-ben sikerült disszidálnia Nyugat-Németországban és ott 8 év alatt, a haláláig meg tudta írni az emlékiratait, amely kötet-formában nem is olyan régen jelent meg idehaza. Tanulságos olvasmány – valószínű, hogy csak könyvtárban fognak hozzáférni, mivel korlátozott példányszámban jelent meg és igen nagy a terjedelme!
Ami miatt Hantó Zsuzsa könyve „problémás”, az a magyar – zsidó viszony”, hiszen a szerző a Tanácsköztársaság időszakától – egészen napjainkig tekinti át ezt a problematikát.
Amire Hantó Zsuzsa kötetben is rámutat: az 1945 utáni rendszerváltásban az üldözöttek kitüntetett szerepet játszottak, és erről mindmáig nem beszélünk! A megmentettetek pedig – igen gyakran politikai motívumok alapján – nem nyilatkoztak. A rendszerváltás – és ebben Hantó Zsuzsának ismét igaza van – nem volt képes arra, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba! Ettől kezdve ez is egy olyan problémakör, amelyet tovább cipelünk magunkkal! – állapította meg Hantó Zsuzsa, majd dedikálta a Szigorúan ellenőrzött emlékezetet!
Gecse Géza
