Tanácstalanság

Tanácstalanság

Magyarország 1944-es német megszállását követően a magyarországi zsidó közösségek vezetői elvben választhattak, hogy együttműködnek-e a németekkel és a nácibarát magyar kormánnyal, vagy az ellenállás útját választják.

Az 1944. március 19-e utáni rendelkezések a fővárosi zsidó vezetőket a budapesti Zsidó Tanácsba, a vidékieket pedig különböző helyi zsidó tanácsokba tömörítették. A gettósítás során sokszor e tanácsokra hárult a beköltözés megszervezése és felügyelete. A német és kollaboráns magyar követeléseket szintén ők közvetítették közösségeik felé, a deportálások előtt pedig nemegyszer a zsidó tanácsok vezetőinek kellett szelektálniuk a gyűjtőtáborokban, hogy ki kerüljön Auschwitzba, és kit küldjenek más koncentrációs táborokba. A háború után a zsidó vezetőket súlyos vádak érték ezért, hiszen részük volt – még ha áttételesen is – a deportálásokban.

A magyarországi zsidó közösségek vezetői tehát valóban elvben választhattak, hogy együttműködnek-e a németekkel és a nácibarát magyar kormánnyal, vagy az ellenállás útját választják – a gyakorlatban azonban amennyiben csupán visszafeleseltek vagy visszakérdeztek, akár agyon is lövethették őket, miként az az egyik kárpátaljai zsidó vezetővel megtörtént, amikor a közösséget ért bánásmóddal kapcsolatban reklamált – jegyezte meg az újonnan közreadott monográfia szerzője:  Veszprémy László Bernát.

Tóth Eszter Zsófia, Veszprémy László Bernát és Pap Lázár (Fotó: Gecse Géza)

A Batthyány Lajos Alapítvány 2023. április 20-án Budapesten a Lónyay-Hatvany-villába szervezte Veszprémy László Bernát Tanácstalanság című könyvének a bemutatóját.

Dezső Tamás, az alapítvány elnöke örömét fejezte ki, hogy a könyv bemutatójához a helyszínt ők tudják biztosítani, ugyanis a témát rendkívül fontosnak, a könyvet pedig hiánypótlónak tartják.

Pap Lázár, a Magyar Krónika újságírója kérdezte a fiatal kutatót, akinek négy évvel ezelőtt jelent meg Gyilkos irodák. A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt című könyve, amely akkor főként a magyar végrehajtó hatalom, a magyar közigazgatás deportálásokban betöltött szerepét igyekezett feltérképezni, nem kis mértékben kitérve a Kassán működő hatóságok ténykedésére, azok deportálásban való részvételére is.

Veszprémy László Bernát 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett, majd az Amszterdami Egyetem holokauszt- és népirtáskutatás szakán szerzett mesterfokozatot. Kutatási területe a politikai eszmetörténet és a zsidóság története. Jelenleg a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóiratának, a Corvináknak a főszerkesztője.

Mint legújabb könyvének bemutatója alkalmából elmondta, a zsidó tanácsok sajátságos vonásának számított 1944 tavaszán Magyarországon, hogy ezek valójában valamennyien német „találmány”-nak számítottak. A különböző magyarországi zsidó szervezeteket ugyanis, amelyeknek addig eszükbe nem jutott volna külön egységes szervezetbe egyesülni, legtöbbször például pont a deportálások lebonyolítása érdekében tömörítették.

Fotó: Gecse Géza

Nyilván a gonosz logika hátterében az lehetett – fogalmazott Veszprémy László Bernát –, hogy a zsidó lakosság könnyebben fogadta el, ha a saját vezetőitől érkeztek a felszólítások, mintha azok SS-tisztek parancsaként érkeztek volna. A tanácsokban olyan magyarországi zsidó szervezetek kerültek közös vezetés alá, mint például az ortodoxok, a kitértek, vagy a neológok – amelyek többnyire azért egymást is gyanakodva méregették. Ez e tanácsok belső kohézióját természetesen gyengítette, de valójában nem is erre lettek „kitalálva”, hanem a német érdekek képviseletére és idővel, egy ponton túl egyre szigorúbb és kíméletlenebb utasításokat kaptak. Veszprémy László Bernátnak összesen 150 zsidó tanácsot sikerült azonosítania, de ennél több volt – állapította meg a fiatal kutató.

További érdekes kérdés, hogy a zsidóság sorsával kapcsolatban mikortól mit lehetett pontosan tudni? A szerző meglepetéssel tapasztalta, hogy a keleti fronton zajló tömeggyilkosságokról, de például Párizs „zsidótlanításáról” a magyarországi zsidó közösségek, miként a nem zsidó publikum is értesülhetett! A cenzúra viszonyai ellenére ugyanis elvétve át-átcsúszott egy-egy rövid hír, sajátos módon nem ritkán az antiszemita orgánumok jóvoltából, amelyek örömüknek adtak hangot, ha egy-egy európai város „zsidómentes” lett. De külföldi példára hivatkozva nem ritkán sürgették, hogy vezessék be nálunk is a sárga csillag viselését.

Lehetett tehát érzékelni, hogy mi történik Európában, de egészen a német megszállásig az volt a közvélekedés Magyarországon, hogy nálunk ez nem történhet meg.

A német megszállást követően viszont egy csapásra megváltozott minden: mintha megfagyott volna a levegő. A megalakított zsidó tanácsok döntő többsége viszonylag alkalmazkodó, szervilis módon igyekezett eredményt elérni a hatóságoknál – fegyveres ellenállásra Budapesten egyedül a Teleki téren került sor, amit a német megszálló hatóságok könyörtelenül levertek, de jelentős eredményt – legyenek akár szervilisek is –nem tudtak elkönyvelni.

Tóth Eszter Zsófia történész megjegyezte, hogy a gyakran az Auschwitzból hazatérő kommunista túlélők is torz képet közvetítettek a zsidó tanácsokról, amikor azok vezetőit például „gyává”-nak, vagy osztályszempontból elfogultnak nyilvánították. A népbíróságoknál nem egyszer előfordult, hogy az első kihallgatáskor megfogalmazott vádakat terítették az országos sajtóban, nem véve tudomást arról, hogy a második alkalommal a tanács vezetőjét ért támadások alaptalannak minősültek és az elnököt felmentették.

 Veszprémy László Bernát kutatásának legnagyobb erénye, hogy hozzányúlt az alapforrásokhoz és megérteni próbálja, ami történt – ily módon sikeresen dönti meg azokat a sztereotípiákat, amelyeket alapvetően a Magyarországra hazatért kommunista vezetők alakítottak a zsidó tanácsokról – fogalmazott Tóth Eszter Zsófia.

Közönségkérdésre válaszolva  Veszprémy László Bernát kijelentette, hogy léteznek megválaszolatlan kérdések. Nem lehet tudni, hogy az Auschwitz-i Jegyzőkönyvek németül megszövegezett változata pozsonyi magyarra fordítása miért vett igénybe heteket, miért kellett egyáltalán lefordítani, amikor a magyarországi elit, így a kormányzó is tökéletesen beszélt németül. Egyébként a dokumentumot végül annak a kikeresztelkedett Török Sándornak a jóvoltából kapta meg a budai királyi vár, akinek a hagyatékát eddig még senki sem kutatta a Petőfi Irodalmi Múzeumban – jegyezte meg Veszprémy László Bernát.

A budapesti zsidóság deportálásának a megakadályozása ennek, pontosabban ennek nyomán a kormányzó döntésének köszönhető.

A kötet azért is tanulságos, hisz Beneš elnök a zsidóság elleni szlovákiai és magyarországi kormányzati intézkedések ismeretében fogalmazta meg a csehszlovákiai magyarok (és németek) elleni jogfosztó intézkedéseit.

(Gecse Géza/Felvidék.ma – 2023. 04. 23.)

Next Post

Duray – emlékkonferencia: Duray Miklós egyik fő tulajdonsága a párbeszédkészség és a nyitottság volt

hét ápr 24 , 2023
Duray Miklós üzenete a világ magyarságának címmel tartottak emlékkonferenciát április 20-án Budapesten, az Országház főrendházi üléstermében. A konferenciát a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Ludovika) szervezte és a Rákóczi Szövetség, valamint a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) támogatta. A Duray-emlékkonferencia III. szekciójában Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia […]
Duray Miklós emlékkonferencia