Új pogányság és nacionalizmus Oroszországban

Új pogányság és nacionalizmus Oroszországban

Összefoglaló Viktor Snyirelman Oroszországban 2012-ben megjelent könyvéről, amelynek fordításához és kiadásához pénzt és kiadót keresünk!

Dmitrij Vasziljev, a Pamjaty centrumának vezetője

2012-ben jelent meg Viktor Snyirelman Újpogányság és nacionalizmus a mai Oroszországban című munkája (Виктор Шнирельман: Русское родноверие: неоязычество и национализм в современной России, © Библейско-богословский институт св. апостола Андрея, 2012), amely az ún. orosz organikus jobbról szóló 2014-ig született monográfiák közül a legszínvonalasabb.A könyv szerzője: Viktor Alekszandrovics Snyirelman, az Orosz Tudományos Akadémia Etnológiai és Antropológiai Intézetének főmunkatársa, számtalan etno-politológiai témájú kötettel szerzett magának hírnevet. (2013-ban az etnikum-közötti kapcsolatok témakörében Valerij Tyiskovval együtt a legidézettebb orosz szerző volt.)

Az Újpogányság és nacionalizmus a mai Oroszországban a Brezsnyev-korszaktól 2012-ig, vagyis a marxizmus folyamatos Szovjet-Oroszországon belüli térvesztésével párhuzamosan mutatja be, hogy a természetvédő mozgalmak köntöséből kibújva a szovjet-orosz társadalomban miként jelent meg a Szovjetunió globális érdekeltségét tagadó, azzal szemben alternatívát kereső mozgalomként az orosz nacionalista újpogányság („nyeojazicsesztvo”).

A kezdetben mindössze néhány szamizdatban magáról hírt adó irányzat, a hetvenes években jelent meg a Szovjetunióban.

Viktor Snyirelman rendkívül lelkiismeretes összefoglaló kötetéből kiderül, hogy az orosz újpogányság hirdetői közül azok, akik – annak ellenére, hogy korábban többnyire a rendszer szorgalmas kiszolgálói voltak – miért kerültnek néhány évre börtönbe a SzovjetunióbanHaladásként könyvelhetjük el, hogy a kvázi-liberális Brezsnyev-korszak diktatúrája ellenére fizikailag már nem semmisítették meg őket, így  a peresztrojka idejére, az 1980-as évekre, néhányan közülük a különböző szovjet büntetés-végrehajtási intézményekből kiszabadulva, a társadalmi mozgalmak perifériáján ugyan, de szerephez tudtak jutotni.

Snyirelman munkájából az is kiderül, hogy az 1990-es évek közepére miért csúszott ki Oroszországban a lábuk alól a talaj. A számos megnyilvánulásában faji ideológiát propagáló „iskola” sajátossága, hogy a hitleri nemzetiszocializmust ugyan elutasította, ám a zsidósághoz és a Szovjetunió úgynevezett zsidó múltjához való viszonyában korántsem tekinthető egységesnek. A Pamjaty ugyan a különböző, 1980-as évek közepén erőre kapó irányzatainak egyike lett, de tömegmozgalommá nem tudott válni, bár ebben annak idején azért egyáltalán nem lehetett senki sem biztos. Az irányzat markáns ideológusai közül Valerij Jemeljanov 1999-ben halt meg.

Viktor Snyirelman könyvében foglalkozik az orosz újpogányság történelmi gyökereivel, de a kötet számunkra az 1980-as évek Szovjetunió-béli etnikum-közi feszültségeinek kiéleződésétől kezdve és a különböző orosz nacionalista mozgalmak ezekre adott válaszai miatt érdekes (amelyek egyike volt az orosz újpogányság is). A kötet főként az utóbbi húsz-harminc esztendőre koncentrálva tér ki a mozgalomnak nemcsak a politikai, hanem a vallási és művészeti megjelenésére is, miközben bemutatja vezetőinek portréját is. Ezen a prizmán keresztül sokkal érthetőbbé válik a viszonylag komoly politikai szerepet játszó Liberális Demokrata Párt és az Orosz Kommunista Párt sikerének a mibenléte. Ezért nemcsak történészek, politológusok és szociológusok forgathatják érdeklődve lapjait, hanem az orosz társadalmi élet iránt érdeklődő egyetemi hallgatók, valamint a középiskolások is.

Valerij Jemeljanov – jobbról

A 430 oldalon megjelent kötet fordítása mellett kinti helyszínen végzett kutatómunka szükséges, amelynek során főként az irányzat még élő képviselőinek sorsát illetve mai állapotát, Snyirelman művének fogadtatását lenne érdemes feltérképezni.

A bevezető tanulmányban megjelenne e kutatómunka eredménye, valamint helyet kapna benne az 1980-as és 1990-es évek oroszországi világa, hiszen ezekben az években alkalmam nyílt nemcsak találkozni, hanem beszélgetni is az irányzat jelentős képviselői közül néhánnyal. (Ezeknek az interjúknak egy részét a Magyar Rádió közre is adta.)

Mindemellett közreadnám a Dmitrij Vasziljevvel, a Pamjaty centrumának a vezetőjével, valamint az újpogány irányzat központi személyiségével, Valerij Jemeljanovval készített interjút.

A Snyirelman-kötet magyarra fordításához szükséges felhatalmazás a kiadó és a szerző részéről rendelkezésünkre áll.                                                                         
 

Gecse Géza

Next Post

A történetírás tárgya, fogalmi alapjai, tény és magyarázat

pén jan 18 , 2019
Komjáthi Anna szemináriumi dolgozata a Károli Gáspár Református Egyetemen a 2018/19/1-es, vagyis az őszi félévben készült. Három történész, Edward Hallett Carr, Marc Bloch és Georges Duby történelemről, történettudományról való nézeteit mutatom be egy-egy mű alapján.[1] Terjedelmi okok miatt jelen munkában két fő témakört emelek ki: múlt és jelen viszonyának, ezzel összefüggésben a történész helyzetének, valamint […]