Fotók: Kalocsai Richárd
„Biztonság és védelem: Európa választásai” címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést magyar, brit, lengyel és észt vendégek részvételével a Hadtörténeti Múzeumban. Schöpflin György 75. születésnapját konferencia szervezésével ünnepelte.
Biztos, hogy Oroszország nem támad meg egy NATO-tagállamot, viszont ez nem jelenti, hogy ne kellene reagálni az ukrajnai eseményekre – jelentette ki 2014. november 28-án (a Hende Csabát helyettesítő) Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkára. Új kihívást jelentett a harcedzett dzsihádisták megjelenése Európában, az iszlám állam megjelenése a Közel-Keleten. Ők Európát dekadens világnak tartják.
Nem elhanyagolható kérdés az energiabiztonságé, amiben az Egyesült Államok a palagáz kitermelésével és Európa számára való biztosításával jelentős szerepet tud játszani.
Ezt követően Siklósi kiemelte: rendkívül fontos az EU és a NATO kooperációja, továbbá az is, hogy az EU gazdasági szankciói összhangban legyenek a NATO intézkedéseivel. Magyarország védelmi kiadásait az elkövetkező évtizedben ennek megfelelően –megduplázza: 1 százalékról a GDP 2 %-ára emeli.
Nemcsak arra van szükség, hogy több pénzt költsünk a védelemre, hanem sokkal inkább arra, hogy védelmi képességeinket javítsuk – jelentette ki Jonathan Eyal, a brit Védelem- és Biztonságpolitikai Tanulmányok Királyi Intézetének tudományos főmunkatársa.
Eyal meggyőződése, hogy 3–4 orosz stratégia létezik: egy Nyugat-Európa, egy a baltiak, egy a nagyobb NATO-tagországok mint Románia és Lengyelország, valamint egy a kisebbek, például Szlovákia, Szerbia, Szlovénia (s egyúttal Magyarország) számára. Eyal nem hiszi, hogy Putyin eleve elhatározta a Krím bekebelezését, sőt meggyőződése, hogy Kelet-Ukrajnával kapcsolatban sem tudja, hogy mi fog ott pontosan történni. Viszont „gyorsan zajlottak az események és így sikerült”. Az orosz stratégiának megfelelően tehát Putyin „réseket nyit”, majd figyeli, hogy meddig mehet el.
Eyal szerint nem az 1938-as müncheni, sokkal inkább az 1920-as években érvényesülő weimari köztársasággal lehet összehasonlítani Oroszország mai helyzetét.
A Jagelló Egyetem professzora, Bogdan Klich lengyel szenátor szerint Putyin célja, hogy regionális hatalomból Oroszország ismét globális hatalommá váljon. Szerinte Putyin nem fog megtámadni NATO-tagállamot, most „tesztel és félelmet teremt”.
Nem vettük észre, hogy a soft power-t, a „puha erőt” lehet rossz célokra is használni, pedig Oroszország most épp ezt teszi, amikor törekvéseit katonai erővel kombinálja – vetette közbe Schöpflin György fideszes EP-képviselő.
„Nemcsak Oroszország függ a gázexportjától, de Európa is annak importjától. Az egyik legfontosabb megoldatlan kérdés a hidegháború vége óta eltelt huszonöt évben nem más, mint Kelet-Közép-Európa függősége az orosz gáztól” – hívta fel a figyelmet Szemerkényi Réka, a Miniszterelnökség biztonságpolitikai főtanácsadója, aki azt is elmondta, végre itt a poszt-hidegháborús korszak vége, amit jól kell tudni lezárni. Szerinte nem rossz ötlet, hogy az EU-tagállamok gazdasági és politikai kapcsolatokat igyekeznek kiépíteni Oroszországgal, viszont rá kellene jönni, hogy miként lehetne visszaterelni a feleket a tárgyalóasztalhoz.
Erre reagálva Indrek Tarand EP-képviselő, korábbi észt külügyi államtitkár azt mondta: az EU-nak ugyan van biztonsági és védelmi stratégiája, de ez több sebből vérzik, mivel a katonai cselekvéshez nem csak erő kell, hanem jó vezetés is, ami az Európai Unióból hiányzik. Siklósi Péter szerint sincs egy olyan központi, erős vezetés az EU-ban, mint a NATO-ban, tehát a krízis nemcsak gazdasági vagy intézményi: minthogy végső soron az EU bővítési politikája vezetett az ukrajnai válsághoz.
A lengyel Bogdan Klich szerint Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselő nem sokat tett a közös védelempolitikáért, s így azért sem, hogy felálljon egy európai hadsereg. Ilyen szempontból Klich bizakodóbb az új főképviselő, Federica Mogherini személyével kapcsolatban, aki – szerinte – sokkal realistább például Kelet-Európával kapcsolatban, mint Ashton volt.
Az észt Indrek Tarand szintén az EU-s csapatok felállítását szorgalmazta, miközben a közös csapatok ellenében foglalt állást a brit Jonathan Eyal, aki szerint ennek nem ideológiai, hanem alapvetően technikai okai vannak: például ki vetné be ezeket a csapatokat és hogyan tudnának gyorsan reagálni? Erre a célra – Eyal szerint – úgyis ott van már a NATO, ezért az EU-ra itt nincs szükség.
Schöpflin György ezzel kapcsolatban felvetette, hogy Európában negyedszázad után a béke boldog időszakának vége. Másként kell gondolkodnunk Oroszországról, amelynek hadseregét a grúzokkal vívott háború után modernizálták. Oroszországban ma pont úgy gondolkodnak, mint ahogy Mao Ce-tung tette egykor, akinek a jelszava az volt, hogy „A hatalom forrása a puskacső.” Oroszország eurázsiai dominanciára törekszik és közben nem retten attól vissza, hogy Európában akár náci csoportokat is támogasson. Mindenképpen függőséget kívánnak teremteni, s a helyzet érdekessége, hogy európai szinten a népesség negyede szimpatizál velük. A szélsőjobb és a szélsőbal szavazatainak az aránya ma ekkora! Ha az államok szintjét vizsgáljuk, akkor további problémát jelent, hogy mind a bolgároknak, mind a szlovákoknak például nincs komoly tárolókapacitásuk, tehát nagy az energiahordozó-függőségük. Nem elhanyagolható kérdés tehát, hogy szükséges-e energiaterminálokat építeniük.
Ami a közös európai védelmi politikát illeti, a magyar néppárti EP-képviselő szerint komoly problémát jelent az is, hogy ki szolgálna katonaként egy ilyen európai haderőben. Egyre öregszik a társadalom, 1–2 gyerek van a legtöbb családban, ahonnan senki sem küldené szívesen katonának a gyermekét. A mostani európai társadalom nem igazán egyeztethető össze az effajta katonai dimenziókkal – hangsúlyozta Schöpflin György a pénteki kerekasztal-beszélgetésen.
(A konferenciát követően pedig megünnepeltük a politológus professzor 75. születésnapját.)
Gecse Géza
