A liberalizmus válságáról szóló félnapos konferenciát szervezett az Európai Néppárt Budapesten a Magyarság Házában, ahol a fő kérdéseket, a civilben politológus Schöpflin György tette fel, majd a meghívottak megünnepelték az EP-képviselő 76. születésnapját is.
A liberalizmus az utóbbi két évszázad sikerideológiájának tekinthető, ám ez a hegemónia az utóbbi időben egyértelműen megtört. Mi az, ami most következik? Amióta európai parlamenti képviselő, Schöpflin György születésnapját Budapesten néha nemzetközi konferencia szervezésével ünnepli. A London School of Slavonic and East European Studies egykori politológia professzora most 76. életévét töltötte be.
2004 óta a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője Brüsszelben. Hétvégéit – mivel felesége észt, ő pedig magyar, ezért felváltva Tallinnban és Budapesten tölti. Pártcsoportja, az Európai Néppárt frakciója Budapesten a várban, a Magyarok Házában rendezett „Isten veled liberalizmus? Az európai identitás válsága” című konferencián a Schöpflin György frissen megjelent könyvében írtakat továbbgondolva bocsátotta vitára november 27-én.
A liberalizmus mint uralkodó ideológia átitatta a 19. századot és a 20. században azt állította, hogy a magáénak tudhat néhány jelentős győzelmet – hangsúlyozta vitaindítójában Schöpflin György. Sikerült a vallást háttérbe szorítania, győzelmet aratott a nácizmus, majd a kommunizmus felett, ideiglenesen korlátozni tudta a nemzeti ideológiák mellett az államot is. 1989 körül úgy tűnt, hogy ez a diadal végleges, de hamarosan kiderült, hogy a győzelem ellenére váratlan fordulatokkal kellett szembesülnünk.
A globalizáció következtében bizonyos társadalmi rétegek magukra maradtak. A munkásosztály ebben a politikai rendszerben nem rendelkezik valódi képviselettel. A liberalizmus teremtette demokratikus rendszer így jelentős részben kiüresedett, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a hagyományos pártok kevés politikai lehetőséget adnak a népesség jelentős részének, aminek a következménye az, hogy tömegek keletkeztek, akik bárkit meghallgatnak, akik a fennálló rendszerrel szemben fogalmaznak meg alternatívát, így keletkezett a populizmus vagy akár a demokráciát tagadó rasszista szélsőjobboldali mozgalmak is. A liberalizmus válságát – ráadásul – felerősítette a váratlanul ránk törő migráció, és el kell ismernünk, hogy míg a kereszténydemokrata és szociáldemokrata pártok jól teljesítettek, a liberális pártok nem. A liberális értékrend uralja ugyan a nyugati demokráciákat, de ez a beszédmód saját deklarált értékeivel is ellentétesen megkérdőjelezhetetlennek tartja nézeteit. Ezért a liberalizmus nem képes a vitára és megpróbálja elhallgattatni ellenfeleit – hallhattuk Schöpflin Györgytől. Ráadásul a liberalizmus populizmusként bélyegezte meg azokat a próbálkozásokat, amelyek a háttérbe szorított társadalmi csoportok problémáira irányították a figyelmet. Nem lehet ezeket a kérdéseket a szőnyeg alá söpörni azzal, hogy populista felvetések – jelentette ki Schöpflin György.
Bába Iván egyetemi tanár úgy vélekedett: a liberalizmus korántsem univerzális, általános érvényű eszmerendszer. Hatása térben és időben is korlátozott, elsősorban a 19-20. századi Európában és Észak-Amerikában volt nagy hatású. Alappillére, a szabad verseny pedig korántsem érvényesül a szabad piacon. Az előző Orbán-kormány külügyi államtitkára szerint ráadásul a liberalizmus más civilizációkra gyakorolt hatása – így például az iszlámra, Kínára vagy Indiára – gyakorlatilag elhanyagolható. Itt az ideje megvitatni, hogy alkalmas-e egyáltalán a liberalizmus a globális problémák megoldására? – tette fel a kérdést Bába Iván, majd megjegyezte, hogy egy felmérés szerint a világ 100 legnagyobb gazdasági egysége között 49 állam van, köztük éppen a 49. Magyarország. A másik 51 az multinacionális cég, cégcsoport. A százas listán Magyarország a 89., tehát 40 olyan multi van, amelynek gazdasági teljesítménye nagyobb mint Magyarországé. És ezek 80%-a – amerikai. Következésképp csak az állam védhet meg bennünket ezektől az óriási gazdasági multinacionális hatalmaktól.
Szent-Iványi István hozzászólásában azt mondta: bajban van ugyan a liberalizmus, de korai lenne temetni. Valóban megfigyelhető egy európai frusztráció – a nyugati világ ugyanis nem tudta teljesíteni azokat az ígéreteit, amelyek miatt olyan vonzó –, de nem először került bajba a liberalizmus. A két világháború között is több veszélyes kihívás érte, ilyennek tekinthető a kommunizmus és a fasizmus mellett a nagy világgazdasági válság is, de ezeket a fenyegetéseket végül sikerült elhárítania. Szent-Iványi István szerint a többségi elv korlátlan uralma – amely ellentétes a liberális értékekkel – a többség zsarnokságához és a kisebbség jogainak csorbításához vezethet, pedig egy közösségben mindenki kerülhet kisebbségi helyzetbe. A populizmus minden felvetését pedig nem helyes arrogáns liberálisok módjára kirekeszteni, ám a populizmus vezérelvűsége szintén veszélyeket rejthet magában – fogalmazott Szent-Iványi István, majd megjegyezte: a nyugati modell, amely amúgy nemcsak liberális értékeken nyugszik, még mindig vonzó: más kultúrák milliói és magyarok százezrei kelnek útra, hogy azok mintaállamaiban élhessenek.
Schöpflin György reagálásban azt emelte ki, hogy a többség zsarnoksága valóban veszélyes lehet, de ez kezelhető. Megoldás lehet például az önkorlátozás. Jó lenne az is, ha a liberális elit nem viselkedne úgy, mintha ő lenne a többség, sajnos, a liberális elitnek nincs meg az a képessége, hogy vitatkozzon – jegyezte meg a Fidesz-KDNP EP-képviselője.
A hagyományos és a kortárs liberalizmust elemző első részt követte a második, amely a liberalizmus és az egyenlőség, illetve az egyenlőtlenség viszonyával foglalkozott.
Hörcher Ferenc a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről az amerikai Függetlenségi Nyilatkozattól, Tocquevillen és John Stuart Millen át Ortega y Gassetig vizsgálta e fogalom tartalmának változását.
A Nyugat-Magyarországi Egyetemről Pogátsa Zoltán néhány liberális saroktétel valóságtartalmának valódiságára illetve valótlanságára mutatott rá, így például az államapparátus nagysága és a korrupció közötti összefüggésekre vonatkozó nemzetközi felméréseket osztott meg a közönséggel.
Szelényi Iván, aki most az Abu Dhabi Egyetem tanára, a fogalom 1970-es éveket követő átalakulását érzékeltette, amikortól a konzervatívok, pontosabban a neo-konzervatívok gazdasági elképzelései alapján inkább neo-liberálisoknak nevezhetők.
Az előadást követően, a vita során szóba kerültek a liberálisok, az SZDSZ magyarországi szerepének eljelentéktelenedésének okai és sok más izgalmas kérdés, majd a rendezvényt fogadás követte.
Gecse Géza
