Tíz napja egy lelkes antifa vörös festékkel öntötte le Horthy kormányzó budapesti, Szabadság téri mellszobrát!
Sajnos, nincs mit csodálkozni, hiszen nem egyszer elmondtuk – és ezzel még a Horthy főként 1919-es tevékenységében újat mondani tudó Turbucz Dávid is egyetértett – szégyen, hogy három évtizeddel a rendszerváltás és Horthy Miklós magyarországi eltemetése után sem született magyar szerző tollából értékelhető nagymonográfia a kormányzóról. A legkényesebb téma– a viszonylag sok történeti feldolgozás ellenére – továbbra is az 1944-es esztendő! Legalább akkora bizonytalanságok vannak benne, mint az 1990 utáni ún. igazságtételben, amiben csupán felemás eredmények születtek!
Tóth Edit budapesti lelkes antifa, továbbá akciója, amit a kamerának is sikerült rögzítenie!
Nézzük a legutóbbi félév „termését”!
Karsai László történész Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák. A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt című könyvét a Magyar Narancs 2019. november 14-i számában bírálat tárgyává tette.
Mivel manapság egyre kevésbé „divat” elolvasni a megjelent történeti munkákat, ezért legalább a Karsai és Veszprémy László Bernát között kialakult pengeváltást érdemes.
Karsai László
Ugye bajban vagyunk, hiszen azt szoktuk meg Karsaitól, hogy 1944. március 19-e után a kormányzó és a magyar államapparátus felelősségét hangsúlyozza, viszont ez alkalommal a fiatal szerzőt azzal vádolja, hogy fogalma sincs Adolf Eichmann és a németek deportálásban játszott szerepéről. Amennyiben Veszprémy László Bernát ezt állítaná, Karsainak valóban igaza is lenne!
https://magyarnarancs.hu/konyv/kitalalt-ellenfel-124517(külső hivatkozás)
Számtalan részletkérdést felsorolva arra a következtetésre lehet jutni, hogy Karsainak nem tetszik, ahogy a fiatal történész a magyar közigazgatás holokausztban játszott szerepét bemutatja.
A Magyar Narancshoz eljuttatott válaszcikket a hetilap – mint utólag kiderült – nem hozta időben, ezért aztán Veszprémy László Bernát válaszcikke 2019. december 2-án a Neokohnban jelent meg.
Veszprémy László Bernát
Ebben a fiatal történész konkrét példákkal alátámasztva hívja fel a figyelmet arra, hogy mennyiben változott a magyar hatóságok magatartása a deportálások folyamán, mikor milyen büntetés járt például zsidók segítéséért, az ellenük hozott intézkedések elszabotálásáért. Ő alapvetően arra a következtetésre jut, hogy a magyar hatóságoknak viszonylag nagy volt az „önjárásuk”. Ezt is javasoljuk elolvasni! Kattintással:
Ami mindebből a mi számunkra meglepő, hogy az 1944. március 19-ét követően Magyarországon meghonosított német uralomgyakorlás – háborús körülmények ide, háborús körülmények oda (vagy talán éppen ezért?) – a később megismert szovjet parancsuralmi rendszerhez képest lényegesen liberálisabb volt!
Veszprémy számára pont ezért érdekes a magyar közigazgatás „viselkedése”, amely korántsem volt homogén az egész 1944-es év folyamán – állítja. Jelentős különbség volt Sztójay, Lakatos Géza vagy a Szálasi alatt meghonosított gyakorlat között!
Koszorús Ferenc
Nem igazán világos, hogy 2019. december 5-én aztán Karsai László miért tartotta mégis fontosnak, hogy a Neokohn oldalain is helyet kérjen magának, de ha már megjelent írása, akkor legyen mindenkinek módja ezt is elolvasni. Erre Veszprémy már nem válaszolt, hanem a végére néhány pontosító sort helyezett el. Lásd – kattintással:
Ezek egyébként azok az esetek, amikortól kezdve a kor történetével nem foglalkozó kutató is eltűnődhet, hogy Karsai Lászlónak vajon mi baja van a Szabadság téri emlékművel? Mert azt viszont tudjuk, hogy baja van vele!
Sőt, nemcsak ezzel, hanem az 1944 júliusi Koszorús-akcióval is! Pedig ha ez nincs, akkor Karsai Lászlónak most alighanem nincs módja értékelni sem Koszorús Ferenc, sem pedig Horthy Miklós ebben játszott szerepét! Lássuk Pelle János írását, amely a Neokohn 2019. december 9-i számában jelent meg! Kattintással:
https://neokohn.hu/2019/12/09/stauffenberg-es-koszorus-az-ellenallas-fokozatai/(külső hivatkozás)
Pelle Jánosnak egyébként igaza is lehetne, említi is, hogy Koszorús esetében fontos része a történeti valóságnak, amennyiben Koszorús esküt tett volna Szálasira, ezért nem lehetne elítélni! (Bár a család ezt másként tudja!)
Pelle János
2019. december 10-én Karsai László immár azért ragadott tollat, hogy az egész Koszorús-akciót annak a logikának a mentén és arra hivatkozva hiteltelenítse, ahogyan azt annak idején Horthy Miklóséknak a németeknek „elő kellett, hogy adják”! Karsai László adja az álnaívat és úgy tesz, mintha valóság lett volna, amit a kormányzó a németeknek mondott, nevezetesen hogy Baky puccsot készített elő ellene. Nézzük csak írását – kattintással: https://neokohn.hu/2019/12/10/horthy-a-zsidomento-karsai-laszlo-valasza-pelle-janosnak/(külső hivatkozás)
Karsai Lászlónak ismernie kell (ő szereti egyébként ezt a fordulatot) azt a tényt, hogy a kormányzó már 1944 júniusában le akarta váltani mind Baky Lászlót, mind pedig Endre Lászlót, de nem tudta, hiszen a saját miniszterelnöke: Sztójay nem engedelmeskedett neki. Sőt, van róla forrásunk, hogy Sztójay elmondta Edmund Veesenmayernak, hogy a deportálásokat minden körülmények között végre fogják hajtani! Nyilván Karsai Lászlónak is van tudomása arról, hogy Sztójay menesztése Horthy részéről már júniusban eldöntött tény volt. Hogy erre később került sor, annak más okai voltak.
von Stauffenberg
Egyébként a beteges Horthy-fóbia nemcsak Karsai Lászlóra, hanem Ungváry Krisztiánra is jellemző, aki könyvének provokatív módon a következő címet adta: Horthy Miklós – A kormányzó és felelőssége 1920 – 1944.
Ungváry Krisztiánnak szerencséje volt, hogy a betegségéből szerencsésen a közéletbe visszatért Szakály Sándor történészt, a VERITAS főigazgatóját tudta beszélgetőtársnak megnyerni a 2020 május elején szervezett könyvbemutatójához.
A Mandiner viszonylag jól adja vissza a bemutató lényegét és a filmre rögzített változatot is bárkinek lehetősége van itt megnézni – kattintással: https://mandiner.hu/cikk/20200507_horthy_merlegen_ungvary_szakaly(külső hivatkozás)
És ha már a Koszorús-akcióra Karsai kapcsán utaltunk, érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy annak kapcsán Ungváry azért Karsainál valamivel árnyaltabban fogalmaz.
Amennyiben az akció célja a zsidómentés volt, akkor miért nem tett a kormányzó még további lépéseket? Itt Ungvárynál felsorolás következik.
Persze az embernek kedve volna ilyenkor visszakérdezni, hogy tényleg komolyan gondolja-e a történész, hogy a zsidómentést, a Wermachttal és a Gestapoval Magyarországon tartózkodó németeknek 1944. júliusában be lehetett-e volna nyíltan vallani?
Szálasi Ferenc
És amennyiben a kormányzó tud a deportálások valódi céljáról, a halálgyárak – tegyük hozzá – kifejezetten ekkor, vagyis 1944-ben felújított működtetéséről – akkor folytatott volna-e hosszú beszélgetést az általa lenézett Szálasival, akivel csak Sztójay rábeszélésére találkozott 1944 május 3-án? (Ennek során a kormányzó arról igyekezett Szálasit meggyőzni, hogy vannak azért Magyarországon rendes, hasznos zsidók, akik ugyanolyan jó magyarok, mint Szálasi vagy ő!)
Lehet, hogy lassan ott tartunk, hogy a második világháborúban nálunk rosszabbul járt lengyelek Horthy Miklós tevékenységét objektívebben tudják megítélni. Erre jó példa egy Andrzej Nowakkal korábban készült interjú. Kattintással: http://www.gecse.eu/170830_Nowak_Demokrata.jpg(külső hivatkozás)
A szorgos bűnbakkeresés persze ennél sokkal egyszerűbb. Egy-egy lelkes antifa, mint amilyen a Szabadság téren a kormányzó mellszobrát vörös festékkel leöntő Tóth Edit aktivista eljárása is bizonyára szilárd meggyőződésből fakad, amelyet – természetesen nemcsak Karsai László és Ungváry Krisztián, hanem az 1945 utáni rendszer számtalan „remekműve” továbbra is táplál.
Gerhardt Schmidhuber
És akkor még korántsem foglalkoztunk számtalan további „érdekes kérdéssel”. Ezek egyébként azért jók, mert nem kizárt, hogy Heisler András álláspontja is megváltozna, ha ismerné őket! Azért is izgalmasak, mert valószínű, hogy nemcsak Szakály Sándor, hanem talán még Ungváry Krisztián is tudna rájuk válaszolni. De lehet, hogy egyikük sem akar. Pedig legalábbis a korábbi Jobbik, valamint a Mi Hazánk Mozgalom számára ennek a valóságnak a megismerése nem kizárt, hogy akkora válságot eredményezne, mint annak idején Szegedi Csanád ügye!
Gecse Géza
