Máthé Réka Zsuzsánna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója és tanára. Összefoglalójáért a Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-2017 című kötetről köszönet illeti!
Fotók: Somogyi György és Aspektus 2018. január végén a Polgárok Házában
A „Nemzetpolitika – szorítóban” című kötet tizenöt évnyi vitaest válogatását összesíti. A Püski Kiadó jóvoltából összesen hatvanhárom vita átiratát olvashatjuk.
A szervezők szerint, a „havi rendszerességgel szervezett Aspektus vitaklub olyan fórum, amelynek fő célja, hogy a határon inneni és határon túli világot egységben vizsgálja”. Ugyanez volt a célkitűzése az 1999-ben létrejött Határok nélkül vitaklubnak, amelyet 2011 márciusában alakítottak Aspektussá. Ennek megfelelően, a kötet nagy része a Határok nélkül vitaestek átiratát tartalmazza, hiszen a könyvben szereplő rendezvények még 2002-ben kezdődtek.
A történelem viharában megtépázott magyar nemzetet, határon innen és túl egységében vizsgálni vitaesteken nem kis feladat. Ennek ellenére, a szervezőknek és a szerkesztőnek sikerült olyan anyagot összegyűjteniük, amely képes elemezni a teljes magyar nemzet múltját, jelenét és jövőjét.
A kötet címében szereplő nemzetpolitika szó a legtágabb értelemben van használva, magába foglalva a határon túli magyarság kérdéskörét is. A könyv témái alapján a nemzet szó leginkább a Kiss Gy. Csaba által meghatározottak szerint értelmezendő: „A mi nemzetfogalmunknak viszont a közép-európai kulturális összetartozás-tudat az alapja, a nyelv és a kultúra közössége, tehát nálunk a nemzet egyenlő az azonos nyelvet beszélők közösségével” (320. oldal). Nagyjából tíz különböző fejezet foglalkozik a nemzetpolitika és a nemzeti érdek kérdésével, nem leszűkítve a témát a magyar állam és a külhoni magyar egyének, valamint közösségek közötti kapcsolatra. Ez azért is kiemelendő, mert a vitaestek még 2002-ben kezdődtek el, amikor a politikai elitnek még nem volt pontosan körülhatárolható elképzelése arról, hogy hogyan is viszonyuljon a határon túli magyarság kérdéséhez. Az Alkotmány szövegkörnyezetéből ítélve, a kérdés leginkább a Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatokról kialakított víziójában kapott helyet, mintegy apró mozaikdarabként. Az Alkotmány szövegéből is inkább csak egy homályos felelősségérzés volt olvasható a határon kívül élő magyarok sorsáért. A könyvben szereplő vitaestek témájuk és hangvitelük alapján ezen a megközelítésen jóval túlmutatnak, hiszen részletesen foglalkoznak a határon túli magyarságot érintő kérdésekkel, mintegy elővetítve az Alaptörvény szellemiségéből adódó erős és tudatos nemzeti összetartozás elvét. A kötetben feldolgozott témák érintik a határon túli magyar közösségek fennmaradását és gyarapodását (A csángókérdés időszerűsége, Magyar diaszpórák: előretolt helyőrségek vagy végvárak?), az egyéni és közösségi jogaik fejlődését (Kié a tér? A szlovák-magyar (v)iszony), az anyaországgal való együttműködésük kérdéseit (Magyar-magyar stratégia – kérdőjelekkel), valamint a közösségi önkormányzataik létrehozását. A közzétett vitaestek között olyan nemzetpolitikai kérdésköröket is feldolgoztak, amelyre azóta a magyarság talált választ, mint például a kettős állampolgárság kérdése (A kettős vagy többes állampolgárság aktualitása) vagy egy összefogó nemzetstratégia kialakításának szükségessége (Magyar szórvány- és nemzetstratégia, Önrendelkezési kísérleteink. A hazától a nemzetig). Sajnos több téma még tizenöt év távlatában sem veszítette aktualitását, mint például a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása (Magyar javak idegen kézben) a Kárpát-medencében élő magyarok népességének fogyása (Magyar fogyás és megmaradás a Kárpát-medencében), a határon túli magyar közösségek autonómia törekvései, vagy akár a szomszédos országokban időszakonként újra és újra felbukkanó etnikai konfliktusok a többségi nemzetrész és a kisebbségi magyarság között (Etnikai konfliktusok és regionalizmus az információs robbanás tükrében).
Az egységes nemzetet érintő viták nagyon széles témákat ölelnek fel: többek között szó esik a magyarországi rendszer- és elitváltásról (Rendszer- és elitváltás Magyarországon), a magyar sajtóról és az elektronikus médiáról (Magyar nyelvű rádiózás a televíziók versenyében, Kozma Miklós aktualitása, Nemzeti televíziózás helyi és országos szinten, A digitális átállás és az elektronikus média reformja), vagy a kultúra és a politika összefonódásáról (Üzlet és kultúra a könyvkiadásban, Nemzeti vagy globális Közép-Európa táncművészete?, A magyar kultúra gócpontja, A magyar pop-zene átalakulása, Nyilvántartanak. Nyilván tartanak – tőled, Művészet és politika: elveszett utak, Centrum és periféria – a művészetben). Érdemes külön kiemelni, hogy a magyar társadalom kérdéseit a tágabb geopolitikai környezetbe helyezve találjuk, hiszen szó esik Közép-Európa fontosságáról (Gazdasági és politikai függetlenség Közép-Európában, Közép-európai együttműködés a magyarok, szlovákok, a csehek és a lengyelek között), és a Kárpát-medencében feltörekvő autonómia kérdéseiről is (Autonómia a Kárpát-medencében). De olvashatunk a magyar érdekek érvényesítéséről Európában (Európai uniós csatlakozásunk aktuális kérdései, Magyar érdekérvényesítés Európában) és ezzel párhuzamosan, a nyugati nagyhatalmak (1956 – Amerikában és Erdélyben, Beneš-dekrétumok a nyugati diplomáciai dokumentumok tükrében, Európai geopolitika – magyar nemzeti érdek), és az orosz birodalom (Orosz birodalmi gondolat, Magyar titkok orosz levéltárakban, A Gonosz Birodalma és az oroszok) térségünket érintő befolyásolásáról is.
Mindezeket figyelembe véve, az Aspektus vitaestek elérték céljukat: képesek voltak a világpolitikai események tükrében az egységes magyar nemzetet érintő kérdésekről érdemi vitát folytatni.
A vaskos könyv keményborítója mögött izgalmas történelemórákat fedezhet fel az olvasó. A kötet egyaránt ajánlható laikusoknak és szakértőknek is, hiszen a meghívottak egytől egyig köztiszteletben álló közszereplők, az adott témakör neves szakértői vagy kedvelt művészek. A meghívottak közérthetően osztották meg tudásukat és tapasztalataikat, élvezetes olvasói élményt biztosítva. Lehetetlen volna minden vendég nevét sorolni, ezért csupán ízelítőül említeném meg az alábbiakét: Borhi László, Cseke Péter, Dupka György, Fülöp Mihály, Gazdag Ferenc, Gulyás Gergely, Habsburg Ottó, Jankovics Marcell, Jeszenszky Géza, Kántor Zoltán, Kövér László, Magyarics Tamás, Nagy Feró, Németh Zsolt, Petrás Mária, Raffay Ernő, Schöpflin György, Skrabski Fruzsina, Toró T. Tibor, valamint Tolcsvay Béla. A meghívottak remek beszélgetőpartnerei voltak a vitaestek házigazdájának, ugyanakkor a közérthetőség és élményszintű olvasmány ellenére sem mondható, hogy az átiratok könnyed olvasmányok lennének. Az élőbeszédből adódó oldottság ugyan érződik, azonban a párbeszédek nem felszabadult csevegések, hanem tényeket, tömör tárgyi tudást közvetítenek, gyakran új perspektívából megvilágítva a mindenki által ismerni vélt történelmi folyamatokat vagy jelenségeket, miközben átformálják az olvasó lelkét és elméjét. Különösen élvezetes olvasni olyan meghívottak válaszait, akik gyakran csipkelődve egymással vitatkoznak, vagy egymás mondanivalóját időnként némi éllel egészítik ki. Ezért is sajnálatos, hogy az utolsó viták esetében már csak az elhangzottak összefoglalóit lehet olvasni.
A történelem, a közélet és a nemzeti kérdések iránt érdeklődők mindenképpen érdekes és értékes olvasmánynak fogják találni a könyvet. Utólagos igazságtevésre való törekedések vagy közhelyek ismétlésére nem kerül sor, ehelyett megismerkedhetünk a beszélgetőpartnerekkel, akiknek szaktudása révén árnyaltabban és mélyebben gondolkodhatunk nemzetünk múltjáról, jelenéről és a jövőjéről. Ebben különösen nagy szerepet játszanak a valódi, érdemi viták, amelyek során az olvasó maga vonhatja le a következtetéseket, anélkül, hogy a szerkesztőnek kifejezett célja lett volna egy kérdéskörről előre megalkotott vélemény elfogadtatása.
Máthé Réka Zsuzsánna
