Kárpátaljai összefoglaló!

Kétnapos konferenciát rendezett a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Beregszászban idén október 22-én és 23-án. Mind a beregszászi vasútállomásnál, mind Ungváron a börtönnél és a két ’56-os emlékműnél koszorúzással is zárták a rendezvénysorozatot! Kárpátalja ugyanis az 1956-os szovjet invázió felvonulási területe volt, ide szállították az elfogott forradalmárokat Magyarországról, itt vették fel a Moszkvából Magyarországra tartó Kádár János „szolnoki beszédét”, a szovjet és a magyar állambiztonság munkatársai itt tevékenykedtek kivételes aktivitással, ugyanekkor megmozdult a terület magyarsága is, reménykedve a változásban. Négy ilyen jelentősebb csoportról tudunk Kárpátalján – közülük kettőnek a dokumentumgyűjteményét most ki is adták Beregszászban.
Az eseménysorozat október 22-én vette kezdetét. Az első napon kihirdették a Rákóczi Egyetem és a beregszászi konzulátus meghirdette 1956. Kárpátalján című esszépályázat eredményét. Ezt követően a résztvevők az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó, digitalizált KGB-dokumentumokat bemutató bannerkiállítást tekinthették meg. A napot zenés irodalmi előadással, illetve a Fény a végeken – 1956 című dokumentumfilm vetítésével zárták.

Másnap, október 23-án az egyetem a téma szakértőinek a részvételével a forradalom nemzetközi, magyarországi és kárpátaljai eredményeit igyekezett megosztani a publikummal.
A tanácskozás fő célja, hogy megértsük a múltat, erőt merítsünk belőle és ily módon a jövőt is jobban lássuk! – jelentette ki Váradi Natália, a Rákóczi Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének professzora.

Vida László, Magyarország beregszászi főkonzulja elmondta, hogy 70 évvel ezelőtt 1956. október 23-án nemcsak Budapest utcáin, hanem a Kárpát-medence számos pontján, így Kárpátalján is fellobbant a szabadság lángja. Újra és újra fel kelli tennünk a kérdést, hogy méltóak vagyunk-e azokhoz, akik egykor életüket adták azért, hogy mi ma szabadon élhessünk? Azért sem egyszerű megválaszolni ezt a kérdést, mivel ezt követően ezreket tartóztattak le és kétszázezer magyar menekült el az országból! – mondta Vida László.
1956-ban már nem voltunk Magyarország része, de a szívünk együtt dobbant a pesti srácokkal és a felvonulókkal. Mai tanácskozásunk feladata is, hogy – a bekövetkező megtorlás ellenére – ezt az egységes nemzettudatot megőrizzük és tovább adjuk a következő nemzedéknek – hallhattuk Orosz Ildikótól, a Rákóczi Egyetem elnökétől.

Az 1956-os forradalom 70-ik évfordulójára két kötetet készített a Rákóczi Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke – A gálocsi politizáló csoport esete KGB-dokumentumok alapján, valamint A nagyszőllősi politizáló csoport esete KGB-dokumentumok alapján –, a kötet első példányát Orosz Ildikó és Váradi Natália nyújtotta át Varga Jánosnak, az 1956-os forradalom ma is életben lévő meghurcoltjának, aki felidézte egyik 1956-os röpcédulájuk szövegét:
„Ez a haza magyar haza! Oroszok menjetek haza!”
Valamennyiünk számára meglepetés volt, hogy a szovjet hatóságok csak 1957 késő tavaszán tudták felgöngyölíteni, hogy kik tevékenykedtek a nagyszőllősi csoportban, és a diákokat csak érettségijüket követően, 1957 júniusa után tartóztatták le – jegyezte meg Varga János.

A betegsége miatt jelen lenni nem tudó, hasonló sorsot bejárt Milován Sándor, akit szintén diákként ítéltek el, és aki ma a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tiszteletbeli elnöke, levelében kiemelte, hogy 1956 lerántotta a leplet a „Szovjetunió népnyomorító rendszeréről”, de a Nyugatról is, amely semmit sem tett a magyar forradalom érdekében, pedig Magyarország és a magyar kormány – lényegesen mostohább körülmények között – dacolva a nemzetiszocialista Németországgal 1939-ben menedéket biztosított számukra, és aktívan segítette a lengyel menekülteket, aminek Kárpátalja volt az első állomása.
„Az amnesztia gyakorlata, avagy hogyan szabadultak az 1956-os megtorlás áldozatai az Országos Gyűjtőfogházból 1956-1977 között” című előadásában Sarusi Kiss Béla, Budapest Főváros Levéltárának főosztályvezetője elmondta, hogy
ezt a szabályozást is szigorúan szovjet minta szerint alakították ki és „gyakorolták. Magyarországon az első amnesztia-rendelet 1959-ben született,1977-ben az utolsó. Mai tudásunk szerint több, mint 6000 embert vontak eljárás alá.
A díjazottak
Bank Barbara, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Krának tanára az 1956.november 4-e utáni magyarországi fegyveres ellenállási mozgalmak közül a – budapestiek mellett a Pécs környéki, illetve a Zala megyei Rezi község környékén jelentkező ellenállást ismertette. 2500-3000 résztvevője közül sokukat a magyarországi hatalom már 1957 januárjában a felismerhetetlenségig megverette.
Szakolczai Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának főmunkatársa párhuzamot vélt felfedezni Magyarország 1956-ban ért retorzió és Ukrajna mostani háborúja között. A történész igyekezett tudatosítani, hogy 1956-ban a tüntetés, a felkelés, a szabadságharc és a forradalom – egymástól jól elkülöníthetően – egyszerre voltak jelen.


