„A szerzőt Gecse Gézát még az Ausztrál Közszolgálati Rádió munkatársaként ismertem meg, mivel 1991-től kezdve Melbourne-ből rendszeresen hazalátogattam és ekkor felvettük a Kossuth Rádióval is a kapcsolatot, ahol Géza dolgozott. Neki 18 éve érdekes ismeretfejlesztési formát sikerült meghonosítania: a legkülönbözőbb témákban szakembereket és gondolkodókat nyilvános panelbeszélgetésekre hívott meg. Tizenöt éve az első három év találkozóinak a szerkesztett anyagát adta közre, most pedig az utolsó tizenöt év anyaga jelent meg Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-2017 címmel. Kérdés, hogy nincs-e benne elavult téma?” – vetette fel bevezetőjében Ámon Antal 2017. december 6-án, a Pofosz központi székházában, majd úgy válaszolt, hogy főleg azért nincs, mert a nemzetpolitika egy továbbra is kialakulatlan valami, amiből nagyon keveset tudott Magyarország megvalósítani.
A kötetbe gyűjtött találkozók több helyszínen zajlottak – egy kivételtől eltekintve valamennyien Budapesten: a Thököly úton, a Kassai téren, a Bajcsy Zsilinszky úton és az ELTE-n, de a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán is, sőt, Géza állandó résztvevője volt egy időben a Budapest Televíziónak és ott is találkoztunk, de ott voltam 2015-ben Gecse Géza doktori védésén is, amelyre a huszadik századi Oroszország történetéből készült” – fogalmazott Ámon Antal.
Gecse Géza elmondta, hogy számára hízelgő az imént vázolt pályaív, de a kötet soha nem jött volna létre, ha 1999-ben a Magyar Rádióban a Határok nélkül című műsornál nem vezet be a rádió akkori vezetése megszorító intézkedéseket. Ezért is járták végig a szerkesztőség munkatársaival ebben az évben a határon túli szerkesztőségeket, majd 1999 novemberétől kezdve – részben takarékossági célokkal, részben azért, hogy a műsor és a hallgatóság között szorosabbra fűzzék a kapcsolatot, elindították a Határok nélkül vitaesteket – Tolcsvay Béla klubjában. Végül az első húsz vitaest megjelentetéséhez 2002-ben sikerült némi pénzt szerezni és neki közben jutott eszébe, hogy a korábbi nemzetpolitikai témájú riportok is érdekesek lehetnek az olvasóközönség számára. A nyitóinterjú alanya, az akkor még élő Habsburg Ottó szívesen vállalta, hogy a Kairosz Könyvkiadónál megjelenő kötethez előszót ír, így 2002 áprilisában meg is tarthatták a kötet bemutatóját a Gellért Szállóban – hallhattuk az Aspektus témafelelősétől.
Amint mondta, házalt ő már korábban, 2008-ban is a vitaestek megjelentetésének a tervével, de csak 2015-ben tudott anyagiakhoz jutni és másfél-két év kellett hozzá, hogy a 63 vitaest gépírói, szerkesztői, korrektori és tördelési munkálatait elvégezzék.
Ebben a korábbinál jóval vaskosabb kötetben benne van az összes klubtalálkozó anyaga, amire a résztvevők rábólintottak.
2005 után a rádióban nem a helyszínen felvett hanganyagból közöltek részleteket, hanem külön interjúkat rögzítettek a résztvevőkkel, tehát a kötet anyagának nagyobbik része azok számára, akik nem voltak ott, teljesen új.
A pályázatban vállalt kötelezettségüket túlteljesítették – jegyezte meg Gecse Géza –, hiszen most húsz vitaestet, az összes harmadát egy-egy kép kíséretében, nyersben, vagyis úgy ahogy az a helyszínen elhangzott, feltöltötték a YouTube-ra, hátha kíváncsi valaki rá így is.
A kötet körülbelül 20%-a ún. keretbe helyező történet, tehát tartalmaz olyan háttér információkat is, amelyeket a klubestek hangos változata – viszont nem.
Egyfajta szerencse, hogy a határon túli magyar ügyet közelről figyelték és a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazás, a határon túli támogatáspolitika megváltoztatása, a Határon Túli Magyarok Hivatalának feloszlatása, majd a magyar állampolgárság megadása mind bele tudott a kötetbe kerülni. De ezen kívül van a könyvnek például orosz vonulata is – olyan orosz írók és gondolkodók, akik számunkra magyarok számára is kedvesek. De van igazságtételi aspektusa is, hiszen a Lex Biszkut sikerült végigkövetni – jelentette ki Gecse Géza.
Ámon Antal megjegyezte, hogy például ő, aki 2005-ig az Ausztrál Közszolgálati Rádiónál dolgozott, nem is értette a magyarországi vitákat, hiszen Ausztráliában olyan eltérő kultúrájú országokból érkezett emigránsok számára is biztosította anyaországuk a szavazati jogot, mint Afganisztán vagy Kambodzsa. Minden épeszű állam kihasználja a határon túlra került honfitársai befolyását, Kína sikere például óriási mértékben a kínai diaszpóra támogatásának is köszönhető – mutatott rá Ámon Antal, majd megjegyezte, hogy csak Magyarország nem használja fel az emigráció tapasztalatait.
Külön is szóba került Kínának – nemzetközi kereskedelemben betöltött megnövekedett szerepén kívül – az Amerikai Egyesült Államok életében játszott súlya, de emellett az 1990-es évek orosz pénzügyi politikájában például a dollár szerepe is.
Ámon Antal idézte Habsburg Ottót, aki szerint az első csapást a hidegháborúban Budapest utcáin mérték a szovjet csapatokra, de ezzel összefüggésben az 1956-ig élénk baltikumi Erdei Testvérek ellenállási mozgalma is szóba került, ami a kötetben ugyanúgy téma, mint a magyar területi revízió, amiről szinte máig nem tud senki semmit.
Szóba került a Bandera-féle szovjet- és náciellenes, nacionalista ukrán partizánmozgalom követőinek a sorsa éppúgy, mint a Krím-félsziget vagy az RMDSZ által ősszel kezdeményezett Minority Safe Pack is, ami alapvetően arról szól, hogy az Európai Unió területén végre mód legyen az őshonos kisebbségek, így az erdélyi, felvidéki és horvátországi magyarok ügyében is szót emelni. Őshonos kisebbségeknek ma Európában – erről a kötetben szintén szó van – az Amerikában élő indiánokhoz hasonlóan csak a lappok számítanak. A találkozó dedikálással ért véget, miután Gecse Géza felhívta a figyelmet az Aspektus idei első világháborús kisfilm vetélkedőjére, amelyről a Pofosz székházban egy-egy példányt ki is függesztettek.
Kép és szöveg: Aspektus
