Tavaly ősszel jelent meg utoljára a Kapu folyóirat papír alapú változata, amit meg lehetett vásárolni az újságárusoknál. Utoljára két esztendeje volt ilyen megszűnés-közeli helyzetben a folyóirat, amellyel a 33 éve a rendszerváltás elindult és amely mindvégig olcsó tudott maradni. Miért nem emelték az árát? – kérdeztem a folyóirat főszerkesztőjétől.

Brády Zoltán:
-800 forintért kellett volna árulnunk, de egy értelmiségi számára már az is magas összeg, ezért nem kívántuk emelni az eladási árát.

-Mennyiben más a mostani helyzet, mint az összes többi eddigi, hisz egy 33 éve megjelenő folyóiratról van szó.

Brády Zoltán:
– Annyiban, hogy a pénztelenségünk minden eddiginél súlyosabb.

– Ez mit jelent?

Brády Zoltán:
-Azt, hogy szerkesztőségünk sincs, mert kirúgtak már februárban, ugyanis nem bírtuk fizetni a havi 26 000 forintos lakbért az önkormányzatnak. Ezt sokan nem hiszik el. Bardon és én is ingyen dolgoztunk. Nincs hirdetőnk. Ha liberálisok lennénk, akkor lenne, ugyanis nekik van pénzük. Mi nemzeti húrokat pengetünk.

-De van, aki nemzeti húrokat penget és mégis van pénze.

Brády Zoltán:
-Az a Hír TV!  Furcsa, hogy nagyon sok tanítványom, akikkel először 20-30 éve találkoztam, funkcióban van, de közben eltorzultak, vagyis alkalmazkodnak a mai körülményekhez. Mindenki fél.

-De mitől?

Brády Zoltán:
-Ez egy furcsa világ lett, hogy nekem ezt meg kellett érnem öregségemre, ez bosszantó!

-Mennyi pénz kellene ahhoz, hogy a Kapu papír alapú változata ismét megjelenjen?

Brády Zoltán:
– Kétmillió forint, ugyanis legalább két szám megjelentetésében kell gondolkodni. Igazából hirdető kérdése!

Gecse Géza

Megjelent az aspektus.eu-ban 2020. szeptember 1-én.