A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézete megalakulásának nyitóeseményeként 2019.szeptember 26-án Közép-Európa egykori és mai szerepéről rendeztek konferenciát. A múlt század nyolcvanas éveiben reneszánszát élte a „Közép-Európa-gondolat”, mivel régiónk ellenzéki gondolkodói le akarták bontani a jaltai világrendszer vasfüggönyét és ki akartak törni a Szovjetunió szorításából. Kelet-Európa fogalma ugyanis a szovjet táborba tartozást jelentette. Azokat a nemzeteket sorolták ide, amelyeket a második világháború után a Szovjetunió érdekszférájába kerültek és ebből adódóan összekötötte őket a totalitárius diktatúra tapasztalata, de magukat mégsem tartották a szovjet világhoz tartozónak. Egy olyan sorsközösséget alkottak, amely nem csupán a mindennapokban érződött, hanem hatással volt a jövőről való gondolkodásra is. 
A Közép-Európa kihívásai a XX. században és XXI. századi perspektívái című rendezvényt Koltay András, az NKE rektora nyitotta meg és leghíresebb külföldi vendége Andrzej Nowak lengyel történész volt, aki publicistaként is számon tartanak. Előadása a „Közép-Európa-gondolat” keletkezéséről, az államokat összekötő korábbi és jövőbeni kihívásokról szólt.

Andrzej Nowak a visegrádi államok mellett Románia és Horvátország, illetve Szlovénia jelentőségét taglalta, majd a megbízó számára az Amerikai Egyesült Államokkal való jó kapcsolat jelentőségét hangsúlyozta.

Az egyetem Eötvös József Kutatóközpontja Közép-Európa Kutatóintézetének nyitókonferenciája arra kereste ez alkalommal is a választ, mi köti igazán össze a közép-európai államokat?

Kifejezetten kíváncsiak voltak arra is, hogy milyen közös kihívásokkal kellett szembenézniük ezeknek az államoknak a 20. században és van-e közös közép-európai perspektívájuk a jaltai világrend összeomlása után? Erről szólt mind Hatos Pál intézetigazgató, mind pedig Kiss Gy. Csaba előadása is!

Gecse Géza