Oleg Jerofejev – Viktor Jerofejev orosz író fél-orosz, fél-lengyel fia – az utóbbi néhány évben immár Lengyelországban él, de október elején a felesége születésnapját a leggyakrabban Budapesten tölti. Mivel Lizát – cica-micának, vagyis oroszul kiszonnak (vagy kiszoncsiknak) szólította – én is így tettem és ezért nem is sértődtek meg. Budapestből – általában – jóelőre felkészülnek, ezért az idén például Varga Imre Óbudán lévő múzeumát kerestük fel, ahol a szobrászművész több mint háromszáz alkotása harmadát találhatja meg az oda látogató.
Ez alkalommal erre egykori, Moszkvában élő osztálytársukkal és fiával együtt kerítettek sort. Olegék a Mazuri-tavaknál laknak és a családban felváltva használják az oroszt és a lengyelt. Így volt ez már Oleg gyermekkorában is, amikor apja és anyja is így beszélgettek, ezért aztán ő – amikor iskolába ment – elmondása szerint – nagyon csodálkozott rajta, hogy a többi moszkvai családban ez nem így van. Egyébként ezért volt az, hogy ő gyerekként sokáig úgy gondolta, hogy az orosz és a lengyel ugyanaz a nyelv.
Néhány napja jelent meg apja, Viktor Jerofejev ‘Rozovaja mis’, vagyis ‘Rózsaszín egér’ című legújabb könyve Moszkvában oroszul.
Mivel tavaly is jártak már nálam és tudták, hogy az Aspektussal első világháborús történelmi ismeretterjesztő klip-vetélkedőt szervezünk, az idén még brossúrát is hoztak ajándékba a Mazúri-tavak körüli csatákról, ahol főként a német és az orosz csapatok ütköztek meg az első világháborúban.
Gecse Géza
