Színes, elgondolkodtató és bátran meri ajánlani bárkinek még elalvás előtti olvasmányként is– fogalmazott Gecse Géza Püski Könyvesházban szervezett könyvbemutatóján Borbély Zsolt Attila temesvári politológus. Tolcsvay Béla pedig nem gondolta, hogy a több mint másfél évtizednyi vita-anyag valóban kézbe vehető lesz. Így volt ezzel más is. A kötet kiadója, a Püski Kiadó vezetője: Püski István azzal kezdte, válságban van a könyvszakma, viszont mégsem hisz benne, hogy a könyvkiadás halálra lenne ítélve, mivel kézben olvasva egy-egy könyvet azért még mindig egészen más, mintha monitoron kellene valakinek olvasgatni.
A nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-2017 című kötet szerzője, Gecse Géza reakciójában elmondta , hogy Püski Istvánnak nincs oka a panaszra, hiszen a Kulturális Életért Közhasznú Egyesülettel, amely oroszlánrészt vállalt a szervező munkában összesen három könyvkiadóval tárgyaltak és közülük a Püski Kiadóé volt a legkedvezőbb. Mi sem természetesebb annál, mint , hogy a kötethez kapcsolódó, főként könyvesboltokba tervezett könyvbemutatókon téma-kibontó előadás-sorozatot itt, a Püski Könyvesházban indítsák útnak. Borbély Zsolt Attila temesvári politológus, aki Tolcsvay Bélával együtt közösen vállalkozott az indító-rendezvényen a bemutató szerepre mutatott rá arra, hogy a véletlen hozta ugyan, de szimbolikusnak is tekinthető, hogy pont a december 5-i népszavazás előtti napon került sor a mostani beszélgetésre.
Gecse Géza kiemelte Tolcsvay Béla énekmondó kulcsszerepét, hiszen neki a közreadott vitaestek elindításában a kovász szerepe jutott. Tolcsvay Béla invitálta ugyanis őket, a Határok nélkül szerkesztőségét még 1999-ben a Thököly út 76-ba, amely állítólag valamikor Szeleczky Zita villája volt. Ha nincs az ő noszogatása, ma itt nincs könyvbemutató sem, hiszen a klub első három évét az Állam és nemzet a rendszerváltás után című kötetben már közre adtuk 2002-ben – fogalmazott Gecse Géza, majd azt is elmondta, hogy Béla egyfajta védjegye vagy címere lett a Tolcsvay Klubon belüli Határok nélkül vitaklubnak, amelyen hat éve Aspektus vitaklubbá fejlesztettek. A könyv első fejezetében csak Kövér László szólal meg, de ez a fejezet a láncszem, hiszen a 2002-ben megjelent könyv utolsó része a Schmidt Máriával közösen szervezett Rendszerváltás tegnap és ma vitaest egymással is vitatkozó részei vannak, míg a mostani kötetet a közönségkérdéseket és az azokra adott válaszokat is beletette, mivel annak idején ezek igen nagy visszhangot váltottak ki és nemcsak érdekesek, hanem kifejezetten szórakoztatóak is – fogalmazott Gecse Géza. Egyébként Borbély Zsolt Attilának ez az egyik kedvenc fejezete – Duray Miklós szereplései mellett, de kifejezett élvezettel olvasta a magyar területi revízióval és Horthy Miklós szerepével, de még az első világháborúval kapcsolatos részeket is.
Tolcsvay Béla utalt rá, hogy a Thököly úti klubot, ahonnan aztán el kellett jönniük, Dobos Krisztinának köszönhették és az idősebb közönség is lényegében főként az egykori MDF szimpatizánsai közül toborzódott. Nem tett jót a klubesteknek, hogy előbb a Kassai térre, majd a Bajcsy-Zsilinszky útra kellett költözni és a 2002-től szerveződő polgári körök is bizonyos konkurenciát teremtettek.
Gecse Géza felhívta a figyelmet arra, hogy Borbély Zsolt Attila édesapjának, Borbély Imrének aki az év elején hunyt el, szintén most jelent meg egy kötete, melyben a Tóth Károly Antal (a legendás „Ellenpontok” egyik szerkesztője) által készített életműinterjú mellett az 1990-es évekbeli cikkek, tanulmányok kerültek , s mely a „Harc a nemzet érdekében” címet viseli. Borbély Imre szerepel a Nemzetpolitika – szorítóban című kötetben is, hiszen ő volt, aki a 2000-es évek elején a „külhoni állampolgárság” fogalmát kidolgozta. A határon túli magyaroknak 2010-ben megszavazott magyar állampolgársághoz képest ez ugyan kevesebb, de a kötetből a kettős állampolgárságról szervezett vitaestről szóló beszámoló révén, amelyet még a fogalom legelőszöri megjelenésekor a T-klubban szerveztek, kiderül, hogy miért: a szocialistáknál és az SZDSZ-nél igyekeztek kihúzni a jogintézmény „méregfogát” azzal, hogy kivették a szavazati jogot, hogy ne rettegjenek az említett magyarországi politikai erők attól, hogy rájuk a határon túli magyarok nem fognak szavazni. Gecse Géza rámutatott egyébként arra, hogy Borbély Imrét a kilencvenes évek elején hamarabb ismerte meg, mint Borbély Zsolt Attilát és az 1990-es évek elején még az RMDSZ színeiben politizáló politikus egyik óriási érdeme – amit ő a kötetben csak az Illyés Közalapítvány megalapításakor említ – hogy a határon túli magyar intézményrendszer kialakításával kapcsolatos koncepciót valójában Antall József miniszterelnöknél ő kezdeményezte. Az egyik 1990-es évek elején tett látogatásukkor hívta fel a rendszerváltás utáni kormányfő figyelmét arra, hogy milyen jó lenne, ha Magyarország legalább három milliárd forintnyi forrást tudna elkülöníteni határon túli magyar célokra, amitől Antall József láthatóan majdnem leesett a székről. Erre Borbély Imre elmondta a magyar miniszterelnöknek, hogy ez azért nem egy olyan borzasztóan nagy tétel, hiszen egy kamionnyi cigaretta-szállítmány értékesítésénél nem több. Antall József elgondolkodott és hamarosan felállt nemcsak az Illyés Közalapítvány, hanem az Új Kézfogás, sőt a Határon Túli Magyarok Hivatala is.
Borbély Zsolt Attila elmondta, hogy apja, aki egyébként német iskolába járt, máskor is játszott szemnyitogató szerepet a magyarországi politikában, amiben a határon túli létnek komoly szerepe volt. A temesvári politológus a határon túli magyaroknak biztosított magyar állampolgárságot logikus lépcsőnek tekinti azon az úton, amelyet apja fogalmazott akkor meg, amikor a magyar nemzetet egy szőlőfürthöz hasonlította, amelyben az egyes autonómiára törekvő nemzetrészek a szőlőszemek, az őket összekötő magyar állampolgárság és a határokon átívelő politikai-kulturális-történelmi szálak pedig a kocsány szerepét játsszák. Otthoni tapasztalatai sokat segítettek Borbély Imrének ebben, hiszen amikor észrevette, hogy a Krassó-Szörényben élő horvátok már az 1990-es évek elején megkapták Franjo Tudjmanéktól a horvát állampolgárságot, ez biztonságot adott nekik és megerősítette őket horvát mivoltukban – egyre többen kezdték ismét vállalni horvátságukat.
Gecse Géza utalt arra, hogy míg az 1990-es években Borbély Imrének és általában az erdélyi politikának az említett módon volt hatása a magyarországi politikára, addig az 1990-es évek második felétől Borbély Imre és sokan mások is az RMDSZ radikálisai közül a Magyarok Világszövetségébe szorultak – az RMDSZ pedig igen érdekes politizálásba kezdett. Borbély Zsolt Attila ma is a Magyarok Világszövetségének egyik aktív munkatársa, a Jobbik egykori politikusaként a párt egyik határozott bírálója, pedig a Fidesz a 2000-es évek óta szóba sem áll a Világszövetséggel. Miként lehetséges, hogy ennek ellenére a legutóbbi hetek-hónapok vitájában mégis a magyar kormány politikájának a támogatója? – szólt a kérdés.
Borbély Zsolt Attila erre azt válaszolta, hogyha valakinek ég a háza és a tűzoltók megérkeznek, akkor félreteszi az azzal kapcsolatos fenntartásait, hogy neki a tűzoltók szimpatikusak-e. Márpedig a migránskérdés olyan, amiben a magyar kormány álláspontja a helyes. Gecse Géza könyve egyébként színes, elgondolkodtató és bátran meri ajánlani bárkinek még elalvás előtti olvasmányként is – fogalmazott Borbély Zsolt Attila.
Gecse Géza végül nem mulasztotta el felhívni az Aspektus első világháborús történelmi kisfilmvetélkedőjére a figyelmet, amelyre december 31-ig várják a 2-4 perc közötti pályamunkákat az [email protected] címre, valamint az Aspektus Facebook-oldalára – megemlítve, hogy a kötetben szerepel minden eddigi első világháborús vitaestjük anyaga, valamint maga a felhívás is és valamennyi megyei könyvtárban, továbbá a főbb budapesti könyvtárakban is a kötet kölcsönözhető. A szerző szólt továbbá az idei két további, a csütörtöki POFOSZ-beli és a jövő keddi, december 12-i Mammut-beli könyvbemutatóról, amelynek részleteiről az Aspektus Facebook-oldalán, illetve a sajtóból értesülhetnek az érdeklődők.
Kép és szöveg: Aspektus
