Minden generáció számára fontos a kommunista diktatúra bűneinek feltárása és megismertetése – jelentette ki az Alapjogokért Központ főigazgatója 2023. november 24-én, pénteken Budapesten, a Hazatérés a szovjet fogságból 70 éve, előtte és utána (1945-1953-2000) című tudományos konferencia megnyitóján.
Szánthó Miklós kijelentette, hogy „a múlt ismerete felvértez a jelen és a jövő csatáira”.
Különösen ma, amikor a „neomarxizmus, az újbalosság kísértete járja be Európát”, amelynek célja az isten-haza-család egységének ledöntése. Igaz, a frazeológia némileg módosult: mostanában az osztályharcot úgy hívják, hogy „társadalmi igazságharc”, cenzúra helyett „politikailag korrekt” szótár van, és napjainkban az iparszerű fizikai terror helyett „iparszerű lelki terror” érvényesül, amelyet „érzékenyítés”-nek is szokás nevezni.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint „a kommunisták tenyere ma is viszket, legyenek akár ma rózsaszínek, mályvaszínűek vagy zöldek”.
Köszöntőjében Szánthó Miklós arra is felhívta a figyelmet, hogy a következő generációknak meg kell ismerniük a kommunista diktatúra bűneit, ezért nagy a jelentősége az ezzel foglalkozó, különböző kutatásoknak, valamint azok közzétételének.
Könyvek (Fotó: Gecse Géza)
A Gulág- és Gupvikutató Intézet, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága, az Alapjogokért Központ és a Kárpátaljai Szövetség rendezvényét abból az alkalomból tartották meg, hogy november 25-e a Szovjetunióba elhurcolt politikai foglyok emléknapja.
A Gulág, a Lágerek Főigazgatósága, az 1917-es bolsevik forradalmat követően létrehozott szervezet, míg a Gupvi a második világháború során, főként hadifoglyok számára kialakított igazgatási főigazgatóság mozaikszava. Mindkettőbe százezer számra kerültek magyarok. Részben azért, hogy enyhítsék a Szovjetunió emberveszteségéből eredő munkaerőhiányát, részben azért, mert Sztálinék úgy gondolták, hogy a fegyverfogásra képes népesség otthonából való eltávolítása és a Szovjetunió távoli vidékeire való deportálása lehetetlenné tesz egy a bolsevik állam elleni potenciális háború megindítását.
A konferenciát levélben köszöntötte Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Gulág-Gupvi Emlékbizottság elnöke, a rendezvény fővédnöke.
„Nagyapák, dédapák és anyák százezreinek életét nyomorította meg az az istentelen világ, amelyben az emberi élet értéke csupán egy szám volt, mely a nullához közelített” – írta a püspök a jelenlévőknek felolvasott levelében. Hangsúlyozta: „nemcsak emlékezni kell, hanem emlékeztetni is kell az utókort magyar honfitársaink szenvedéstörténetére”.
Balog Zoltán köszönetét fejezte ki a történészeknek, íróknak, művészeknek, akik a maguk eszközeivel bemutatják, átadják a szovjet munkatáborok történetét, az „istentelen és embertelen rendszert leleplező dokumentumokat”.
A zsinati elnök külön köszönetet mondott levelében azoknak, akik elmondták saját szenvedéstörténetüket. Akik hazatértek az iszonyatból, nemcsak túlélők, hanem győztesek is – fogalmazott Balog Zoltán.
Bognár Zalán (Fotó: Gecse Géza)
Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a szovjet munkatáborok százezrek életét nyomorították meg, a hazatérők testileg-lelkileg megtörve érkeztek haza. A rendszerváltoztatásig erről nem lehetett beszélni, és generációk nőttek fel úgy, hogy nem tudtak ezekről az eseményekről, ami torzította a társadalom történelmi látásmódját.
Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke is levélben köszöntötte a konferencia résztvevőit és nemzeti ügynek nevezte a Gulág-kutatást. Szerinte fontos, hogy megmutassuk, „mit műveltek a kommunisták az ártatlan magyarokkal”.
Dupka György (Fotó: Gecse Géza)
A Munkácsról érkezett Dupka György történész, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága tudományos főmunkatársa előadásában a kárpátaljai katona és civil foglyok valamint a politikai rabok 1945 és 1960 közötti sorsát, illetve Gulág-Gupvi táborokból való politikai rabok repatriálását ismertette.
Havasi János (Fotó: Gecse Géza)
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemről érkezett Murádin János Kristóf délelőtti előadását az „Erdélyi magyar és szász/sváb foglyok szovjet fogságból való szabadulásáról” tartotta, illetve romániai hazatérésükről, illetve fogadásukról 1945 és 1953 között. Az előadó délután a néhány hete Magyarországon megjelent megrázó történeteket is felvonultató könyvét ugyancsak bemutatta, amelynek címe: Felejtésre ítélve.
Murádin Kristóf (Fotó: Gecse Géza)
Bemutatták a szintén néhány hete megjelent Közösség és egyén – a szovjet fogságba hurcoltak kontextusában, amely egy konferencia ilyen témájú előadásait gyűjtötte össze és az egyik előadást is Murádin János Kristóf tartotta.
Cservenka Ferdinánd, Ö.Kovács József, Murádin Kristóf és Bognár Zalán (Fotó: Kelemen Miklós)
Cservenka Ferdinánd a Magyar Nemzeti Levéltár segédlevéltárosa az 1944-45-ben szovjet fogságba elhurcolt felvidéki magyarok hazatérésének nehézségeit ismertette.
Stark Tamás (Fotó: Gecse Géza)
Stark Tamás történész, tudományos főmunkatárs előadásában a nyugati hatalmaknál, illetve a Szovjetunióban fogva tartott katonák és civil elhurcoltak ügyét hasonlította össze.
Havasi János, az intézet igazgatóhelyettese a GKNT és az Alapjogokért Központ együttműködésének fényében ismertette a gulág és gupvi-kutatás jogi aspektusait.
Váradiné Dán Vanda (Fotó: Gecse Géza)
Váradiné Dán Vanda, a Károli Gáspár Református Egyetem PhD-hallgatója a Gulág lágerbirodalmából elsőként, 1953 novemberében hazatért magyar rabok fogadtatásának körülményeit ismertette, megállapítva, hogy a szovjet hatóságok barátságosabban engedték el a visszatérő magyarokat, míg idehaza a magyar hatóságok bizonyos gyanakvással fogadták őket.
Szekér Nóra (Fotó: Gecse Géza)
Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetője a Magyar Testvéri Közösség gulágra ítélt tagjainak hazatéréséről szóló előadásában elmondta, hogy volt közöttük olyan, akit a magyar állambiztonság idehaza beszervezett és használt az emigrációban is, de olyan is, akivel csak próbálkoztak, de nem jártak sikerrel.
Molnár D. Erzsébet előad (Fotó: Gecse Géza)
Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense a Beregszász és a város környékiek hazatérésével kapcsolatos előadásában arra mutatott rá, hogy a GUPVI különböző lágereiben más és más volt a halálozási statisztika. Volt ahonnan sokan, volt ahonnan szinte senki sem tért vissza szülőhelyére.
A zárszót Dupka György ügyvezető elnök tartotta, amelyet kötetlen beszélgetés követett.
Gecse Géza
Elsőként a Felvidék.ma 2023. november 25-i számában jelent meg – kattintással
